Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
Fejér megye egyházpolitikai mozgásai 5 tradíció. Az Árpád-házi királyok temetkezési, koronázási helye, az egyház szempontjából megszentelt hely, mert Szent István király is itt helyezték sírba. A felsorolt tények igazolják, hogy a székesfehérvári püspökség állami és egyházi szempontból megalapítása óta folyamatosan a katolikus hitélet fontos centruma és színtere. Az ’50-es évek végére, a ’60-as évek elejére Fejér megyében olyan vallásszociológiai helyzet alakult ki, amely az egyházak működését megnehezítette. Ha ehhez hozzászámítjuk az 1956 utáni időszak állami egyházpolitikájának diktatórikus jellegét, akkor a vizsgálódásnak az a legfontosabb feladata, hogy megpróbálja felderíteni és megkeresni azokat az okokat, amelyek a vallás meggyengülésének amúgy is általánosan kitapintható, tapasztalható tényekkel igazolható trendjét még karakterisztikusabban megerősítik. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Székesfehérvári (katolikus) Egyházmegye sematizmusában a hívők számára vonatkozó adatok az egyházmegyei gazdasági tanács által az egységes javadalmazás alapjául megállapított ún. státusz-számok.? Ez azt jelenti, hogy a megye egyházi vezetése csak azokkal számol, akik az egyházi adó rendszeres fizetésével hozzájárulnak az egyház működési feltételeinek biztosításához. Természetesen ez nem mond ellent az egyházzal, a vallással közvetlenül kapcsolatot nem tartók számának, sőt annak hitelességét erősíti. A „státusz fogoly”, avagy az együttműködésre kényszerített egyháziak) Közhelynek látszik az a megállapítás, hogy az adott történelmi korszak mindig „kitermeli” azokat az egyéniségeket, akikre szüksége van. Ez érvényes az egyháztörténetre is. Három nagy püspök neve fémjelzi a katolikus reneszánsznak tekintett 1930-40-es évek Magyarországán a hitélet fellendülését: a veszprémi Tóth Tihamér, a székesfehérvári Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos püspöksége kiemelkedő fontosságú. „Ha a századfordulón és századelőn Prohászka azt kereste-kutatta, hogy miként lehet megérteni a modern ember lelkivilágát és kibékíteni az örök kereszténységgel, s e téren maradandó megoldásokig jutott. Az 1930-as években Tóth Tihamér már egy más korszak, a technika és tömegkommunikáció korában egyeztette össze sikerrel az igehirdetést, a pasztorációt a keresztény értékek közvetítését a társadalom széles rétegei felé amodern lélek nélküli technikával.”7 8 9 Agostino Casaroli A türelem vértanúsága című könyvében a közép- kelet-európai szocialista országok helyzetét így jellemzi: „nagy gondot okozó feladat volt, hogy a lehetséges mértékig be lehessen tölteni a püspöki székeket, olyan az egyházhoz és a Szentszékhez hű, legitim püspökökkel, akiket a kormányok is elfogadnak. Lengyelország és Kelet-Németország kivételével ez reménytelenül nehéz vállalkozásnak bizonyult (Nem azért, mintha nem lettek volna kiváló jelöltek, hanem a kormányok elvárásai miatt ezek »saját« püspökeiket akarták, nem az Egyházéit).”« 7 Névtár, 1967. 8 Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon, 1919-1945. Bp., 1997. 245. p. 9 Casaroli, Agostino: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok. (1963-1989) Bp., 2001. (továbbiakban: Casaroli, 2001.) 78. p.
