Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: I. (VI.) Jakab és Magyarország
I. (VI.) Jakab és Magyarország 49 elsőszülött fiához, az ifjan elhunyt Henrikhez szóló királytükre, a Basilicon dóron (A Royal Gift), amely magyar fordításban 1612-ben Heidelbergben látott napvilágot, egy heidelbergi magyar peregrinus, Szepsi Korocs György latinból készített munkájaként. A magyar fordításról, s általában a Basilicon recepciótörténetéről a közelmúltban egy fiatal kolozsvári kutató, Vincze Hanna Orsolya írt először a 2008-ban megvédett, még csak kéziratban olvasható, angol nyelvű disszertációjában, majd 2010-ben, Kolozsvárott megjelent könyve e fordításnak szentelt fejezetében.11 Az, hogy ezt a könyvet nem egyszerű atyai útmutatóként, még csak nem is egy abszolutista monarcha eszméinek gyűjteményeként (ahogyan igen sokan értelmezték) fogadta a korabeli Európa, hanem kézről-kézre, nyelvről nyelvre adták-fordították, azaz a legteljesebb mértékben „bestsellerként” kezelték, az nem elsősorban Jakab írói erényeinek, hanem a protestáns Európában remélt uniós vezetői szerepének tulajdonítható. Vincze így ír erről a kérdésről: „Az európai közönség érdeklődése a negyvenöt évig uralkodó Erzsébet utódja iránt a protestáns Európa új vezéralakjának szólt. Jakab külpolitikájából természetesen kiderült, hogy ezt a szerepet nem kívánta felvállalni. 1603-ban (a könyv első megjelenésekor, P. É.) azonban még senki sem tudta, milyen az új király külpolitikája, különösen a protestáns ügyhöz, illetve a katolikus hatalmakhoz való viszonya, bár természetesen az érdekelt feleknek határozott elképzelésük volt arról, milyennek szeretnék látni Albion új uralkodóját. Jakab könyvének európai fordításai ennek az érdeklődésnek, ezeknek a különböző érdekeltségeknek, illetve elvárásoknak a megnyilvánulásai. A saját elképzeléseiket, érdekeiket a királyra vetítő fordítók egyben megpróbálták a szigetország első emberének tekintélyét - és lehetőleg magát Jakabot is — saját ügyük szolgálatába állítani.”12 13 14 Ebből a szempontból a mi Szepsi Korocsunk nem tartozott az erőszakos átültetők közé, az előszóba nem szőtt olyan direkt utalásokat, mint - többek között - a minduntalan saját szűkebb hazájára célozgató walesi fordító. O csupán annyit tett, hogy a királyi tónust igyekezett inkább egy protestáns prédikátoréra és egy szerető apáéra hangolni. Hogy milyennek is látta a magyar átültető a sosem-látott, távoli uralkodót, az részben a terjengős magyar címből, részben az előszóból tűnik ki: „SZEPSI KOROTZ György, Basilikon dóron, Az angliai, scotiai, franciái es hibernai első Jacob kiralynac, az igaz hitnek oltalmazojanac etc. fia tanitasaert irt királyi ajándéka Ez tehát a szerényen áthangolt címlap. A fordítói dedikáció említett részlete pedig így hangzik: „Az ő elsőszülött fiának oktatásáért, ez kevés beszédű, de hasznos, bő értelmű három kis könyvecskét [t.i. a Basilikon szövegének három fő témakörét! - P. É.] maga kezével és maga elméjével, jó idejét tanóságul leírná; mely dicséretes cselekedetivel az hatalmas király fiához való atyai indulatját szép tanításával jelenti.”1'* A fordító ezen kívül egy jellegtelen, a szerző nevét, személyét nem is említő verssel bővítette könyve vendégszövegeit. Ezek a paratextusok válto11 Vincze Hanna Orsolya: A Királyi ajándék fordítói és fordításai. In: Uő: Helyzetjelentés. Kolozsvár, 2010.172-189. p. 12 Uo. 81. p. 13 Szepsi Korocs György: Basilikon dóron. Oppenheim, 1612. (RMNy. 1038.) 14 Uo. Ajánlás, 1. p.
