Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Sarnyai Csaba Máté: A Szellem vallása, avagy az egyház-mentes vallás szelleme. Schmitt Jenő Henrik anarchista vallás- és egyház-víziója
94 Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012) Figyelemre méltóan részletezi az általa elképzelt felekezetet, pontokban fogalmazza meg annak legfontosabb tételeit:6 7- Az ember szabad elhatározásból lehet tagja a közösségnek, nem meg- keresztelés révén, gyermekként.- Tagjai a szeretet kötelességéből cselekednek embertársaikért. Ezt vallássá kell tenniük, a család és az élet minden mozzanatára kiterjesztve. A család és a szív melegén alapuló testvérközösséget nem oszlathatja fel semmilyen külső hatóság. Krisztus is azért Megváltó, mert erre az isteni öntudatra tanította az embereket; könyörületes minden emberrel, nem alkalmaz erőszakot, és a békés életet, a szeretet elsőrendűségét hirdeti.- A közösség tagjai alkossanak fogyasztási és termelő szövetkezeteket.- Baráti körben kenyeret és hígított bort, teát vagy vizet fogyasszanak. Hasonló ünnepséggel fogadhatják az újonnan született gyermeket a testvérközösség körében.- Vasárnaponként gyűljenek össze a tagok, elmélkedjenek és énekeljenek.- Ünnepeljék meg a Karácsonyt, mint Jézus születését, és a Pünkösdöt, de csupán a tavasz ünnepeként.- Az eljegyzés és a házasság eskü nélkül történjék, mert Krisztus megtiltotta azt (Máté 4,33). Az eskü csak egy babonás kijelentés az egyház előtt, a hódolat és a szolgaság elismerése, hisz a hagyományos egyház, mint fentebb láttuk, ennek az együk legfőbb hordozója. Ehelyett mindkét fél ünnepélyesen jelentse ki, hogy szeretetből választják egymást, és kitartanak a másik mellett. A férfi az észt, a nap világosságát, a nő a kedélyt, a nap melegét, a hold képét mutatja, de mindkettő a szeretet mindent átható isteni öntudatát hivatott győzelemre vinni. Összegzés Schmitt Jenő Henrik egy a hagyományos értelemben vett szakrális és profán határán álló vallást (világnézetet) fogalmazott meg életművében. Egy új vallásbölcseleti iskola létrehozásán munkálkodott, amelynek gondolati alapját a Krisztus istensége a modern ember szellemében7 című műve mellett az általunk elemzett könyvében is igyekezett megvetni. Ebben az írásban is visszatükröződik az újgnoszticizmusnak nevezett gondolatrendszere. Ebben a keleti filozófia, teozófiai tanok, anarchista eszmék, Tolsztoj és Nietzsche gondolatai egyaránt keverednek, összekapcsolva egy aktualizált gnoszticizmusértelmezéssel. A gnosztikus felfogás lényege - tömören összefoglalva és kissé leegyszerűsítve -, hogy mindenki részese az Istenről való tudásnak, ám csak a gnosztikusok képesek a belső istenit megtalálni, s ennek révén a külső Istent megismerni. Az isteni tudást a reveláció útján fogadják be. A gnózis Schmitt megközelítésében is minden idők bölcsességét jelenti, az időtlen szellemi igazságot. Ezekből leszűrve röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy a Szellem vallása az ő számára az én és a szeretet tana. Itt kapcsolódik be egy sajátos Krisztus interpretáció, mely szerint Krisztus az erőszakmentes szeretet szabadságán alapuló békesség szimbóluma. 6 Schmitt, 1899. 8-11. p. 7 SCHMITT JENŐ: Krisztus istensége a modern ember szellemében. Bp., 1993. (Reprint.)
