Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Sarnyai Csaba Máté: A Szellem vallása, avagy az egyház-mentes vallás szelleme. Schmitt Jenő Henrik anarchista vallás- és egyház-víziója
A Szellem vallása, avagy az egyház-mentes vallás szelleme 91 musa miatt többször perbe fogták, de felmentették. 1916. szeptember 14-én Németországban halt meg. Az életút rövid áttekintése után lássuk Schmitt Jenő Henrik anarchista vallás- és egyházvízióját, melynek bemutatásához forrásul a Felekezetnél- küli testvérközösségek a Szellem vallása alapján című írását használjuk. Schmittnek ebben a kevésbé hivatkozptt művében - amellett, hogy anarchista jellegű világfelfogását az erőszakról, a szabadságról, a törvényről, vagy a politikáról itt is tetten érhetjük - kifejezetten hangsúlyt kap egy sajátos vallás- és egyházkép is. Bírálja benne a szerinte a hierarchiában megtestesülő hagyományos egyházat, fő hangsúllyal a katolikust, és leírja ezzel szembenálló elképzeléseit egy ideális felekezetről, egyházról, a keresztény tanítások sajátos, újgnosztikus, kissé tolsztojánus interpretációjáról. Elméletének alaptétele a saját koráig terjedő világgal való szakítás, amit ő csak „régi világnak” nevez. Az új törvény abban áll, hogy az embernek mentesnek kell lennie a politikától, azaz az államtól és a teológiától, vagyis a hagyományos egyháztól. Fel kell azonban ismernie, hogy ez a törvény sem hozza el a szabadságot, mert minden szabály alapvető természete, hogy korlátoz: „minden törvény a kényszernek, az erőszakuralom szervezetének jogilag kötelező szabálya”.2 Az erőszak pedig a kizsákmányolással jár együtt: akinek hatalma van, az uralkodik, akinek nincs, azon hatalmaskodnak. A korszellem egyik fontos újítása, az általános választójog a szerző szerint alapvetően nem változtat a nép sorsán, nem hozza el a neki tulajdonított szabadságot, mert csak a vezetők életét javítja. Az emberek nem ismerik fel, hogy új jogok követelése a valódi szabadság helyett csak új láncokat, törvényeket jelent a régiek helyébe. Ezt tudatosítva - Schmitt szerint — alapvetően megváltozhat a törvényhez, az államhoz és a hatalomhoz való viszonyuk, legalábbis elméletben. A továbbiakban a demokráciáról írva megállapítja, hogy az is tulajdonképpen a vezetők uralmát készíti elő és tartja fenn, mert minden államformában vannak irányítók, és vannak, akiket irányítanak. A jog az erőszak rendje, hiszen ha nem tartjuk be, akkor következik a megtorlás, a bosszú és a szolgaság, azaz a függőség a jogtól és annak végrehajtóitól. Megoldást a lázadások, a forradalmak sem jelentenek, mert valódi változást így sem lehet elérni. A háború csak a társadalom formáját változtatja meg, de a nyomoron nem segít. A fennálló rendet meg lehet ugyan dönteni, de az új rend új vezetőket hoz, akik irányítják az állomot, így ismét csak alá- fölérendeltségi viszonyt teremtenek. Ha segítünk az embereknek abban, hogy ezt felismerjék, akkor ezt belátva a valódi szabadság és szeretet istenországa felé fordulnak. Schmitt könyvének következő részében azt igyekszik alátámasztani, hogy a hagyományos (történeti) keresztény egyház(ak) nem hordozói és közvetítői a valódi krisztusi szabadságnak, szeretetnek, és az istenországnak. Úgy látja, hogy azok közül is különösen a katolikus egyház, mint intézmény, maga a hatalom bálványimádója, az uralomvágy és bosz- szúvágy szimbóluma. A bálványimádás fényében a keresztény egyház istenimádata nem különbözik azon vallások bálványimádásától, amelyek kö2 SCHMITT Jenő: Felekezetnélküli testvérközösségek a Szellem vallása alapján. Bp., 1899. (továbbiakban: Schmitt, 1899.) 3. p.
