Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth Zita: Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18-19. században

64

Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012)

a harmadik 1 mázsás. A toronyban óra is volt. A templom kriptáján kívül volt egy fallal körülvett református temető a templom körül, egy másik pedig a mezővároson kívül.

A canonica visitatio idején Őri Fülep Pál volt a református lelkész, akinek működését a katolikus püspök törvénytelennek tartotta, ugyanis elválasztott házaspárokat gyermekük megszületése után, nem hirdette ki az ünnepeket, rávette a katolikusokat hitük elhagyására. Jó állapotban lévő háza volt, amelyet a város lakosai tartottak rendben. Jövedelme elérte az 1200 forintot, ez a következő tételekből jött össze: 288 kila párbér gabona (igás marhák után a két ökörrel bíró gazda vékát adott, 4 ökörrel bíró 2 vékát, akinek 6 ökre volt, 3 vékát adott, 8 ökör után 1 köböl gabona járt.) Minden jobbágy 10 nagyobb icce bort adott. Volt két nyomásban három szántóföldje, 12 köböl befogadóképességű mind az őszi, mind a tavaszi vetésből. Ezen kívül 12 szekér szénát és 40 szekér fát, esketés és gyászbeszéd után 1 vonás forintot, keresztelés után egy máriást, felajánlásból egy máriást, harangozás után minden alkalommal 24 krajcárt kapott.

„A sajószentpéteri tanító pedig kántorböjt idején jelmezes és nem eléggé ellenőrzött komédiákat mutat be a népnek” - írták. Két tanuló segítségével az iskolásokat négy grammatikai osztályig tanította, a két tanuló az egyház gabonájából ellátást kapott. A tanító a fiúkat tanította, a lányokat pedig a kántor, aki szintén az egyház gabonájából kapott fizetést.

140 a hitvallásra képes katolikusok száma, a nem képeseké 50. 15 görög katolikus, azaz rutén hitvallásra képes hívő élt a városban, 3 hitvallásra nem képes. 78 úrvacsorára képes és 24 képtelen evangélikus, 855 úrvacsorára képes és 445 nem képes református élt a városban. 4 görög keleti élt Sajószentpéteren, ők Miskolcra jártak istentiszteletre. (Az egyházlátogatási jegyzőkönyv nem szól a zsidókról, nyilván a 18. század második felétől éltek a városban, a század végén 139 fő.)

Az egyházlátogatás idején még új, 1765-ben emelt katolikus templom egyre rosszabb állapotba került, a katolikus pap emiatt hosszú időn keresztül hol a földesúrhoz, hol a püspökhöz írt panaszos kérvényeket, sőt a hívek állítólag magához a királynőhöz, Mária Teréziához is folyamodtak. Az alábbi levelek a templom felújítására tett kísérleteket bizonyítják. Májer János sajószentpéteri plébános 1785-ben özvegy Szirmay Tamásnéhoz írt levelet a templom elkeserítő állapota miatt:

„Szirmay Tamás Gróff Urtul díszessen elkészíttetett sajószentpéteri parochiális templomotskánk üdó jártával úgy boltozattyában, valamint kőfalaiban és hajazattyában már-már végső romlásra és elpusztulásra jutott úgy annyira, hogy majd lehetetlen légyen többé abban az isteni szolgálatokat végben vinni. Télben az havaknak béfuvattatása és az üdőnek mostohasága, nyárban pedig az elementumoknak gyakor változási az isteni szolgálatokat vélem majdnem félben szakasztattyák. Miólta Szirmay Tamás Gróff Uram ezen kisded templomotskát felállíttatta és halála által ennek patrónusság letette volna, senki többé eztet nem segítette. Én legkisebb szolgája Méltóságtoknak és ezen rongyos templom érdemtelen jegyesse esedezem, méltóztassanak további botránkozástúl az Úr nyáját megmenteni.”11

11 B-A-Z. m. Lt. XV. Sí. Egri Főegyházmegyei Levéltár, Archívum Vetus, 1878. sz.