Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
56 Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012) rint az 1578 és 1580 körüli években a katolikusok és a protestánsok közötti arány 10:7.45 Az elemzés nehézségét az adja, hogy a bécsi levéltári anyagban az eddig elemzett korszakból nem találunk a pozsonyihoz hasonlóan tömeges forrásként értékelhető dokumentum-csoportot. A korábbiakban tárgyalt közel négyszáz pozsonyi testamentumhoz képest jóval szűkebb a vizsgálati keret: mintegy húsz bécsi végrendelet idevonatkozó információit vontuk be az elemzésbe. A vizsgált testamentumok egy kivételével az 1577 és 1584 közötti évekből maradtak fenn, illetve egy utolsó rendelés 1599-ben került lejegyzésre. Az eltérő quantitativ mutatók mellett tehát minőségileg is más információcsoportra számíthatunk, hiszen mivel a bécsi testamentumok későbbi évtizedekből származnak, így joggal merülhet fel a remény, hogy - a fent vázolt bécsi viszonyok ellenére - a pozsonyi végrendeleti anyaghoz képest már kevésbé áttételes, sőt direkt módon jelentkező, azaz az utolsó rendelést tett személy vallási (/felekezeti) hovatartozását egyértelműen kifejező információkat találunk. A vizsgált korszak testamentumai azért is érdekesek, mivel az ezekben az években végrendelkező generáció élete nagyobb részt még nem esett bele a hetvenes évek végén Bécsben meginduló ellenreformációs időszakba.* 46 Bár szinte mindegyik bécsi végrendeletben találkozunk kegyes adományokkal, ez a rendelés-típus nem szolgál támpontként az eddig tárgyalt témakör elemzéséhez, mivel a korábbi időszakokból nem áll rendelkezésre bécsi végrendeleti anyag, így nincs mód összehasonlításra, azaz a kegyes adományoknak mint rendelés-típusnak a bécsiek végrendelkezési gyakorlatán belül bekövetkezett esetleges változását nem tudjuk kimutatni. Marad tehát a formulák vizsgálata, illetve más, a reformációra utaló rendeléseknek a felkutatása. A bécsi végrendeletekben szereplő fohász-formulákkal kapcsolatban összességében elmondható, hogy a 16. század utolsó negyedéből származó és vizsgálat alá vont bécsi testamentumokban szinte kivétel nélkül a Szentháromság-fohászok fordulnak elő. Leggyakrabban egy ún. „kiteijesztett”, vagy „kibővített” formulát alkalmaznak, így például: „In dem Namen der allerheilligsten hochgelobten dryfaltigkhait, Gott Vatter, Sons unnd des heilligen Geists, Amen.”47 A ritkábban előforduló „rövid” változatban egyszerűen csak a Szentháromságot hívják segítségül. Érdekességképpen megjegyezhető, hogy a pozsonyi testamentumokhoz képest itt lényegesen hosz- szabb bevezető részekkel találkozunk, az esetek nagy többségében viszonylag részletesen kitérnek a halál elkerülhetetlen voltára, az emberi élet esendőségére és bizonytalanságára. Mindezt talán már a barokk jegyeit magán viselő korszaknak a polgári írásbeliségre gyakorolt hatásaként értelmezhetjük. « matt, 1935.13. p. 46 vocelka, 2003. 321. p. A későbbiekben érdemes lesz majd a századforduló időszakának idevonatkozó dokumentumait abból a szempontból megvizsgálni, hogy a fent említett katolikus reformáció milyen hatást fejtett ki a végrendelkezés gyakorlatára. 4? Wiener Stadt- und Landesarchiv (továbbiakban: WSLA.), AZJ. (= Alte Zivil Justiz) T. (= Testamente) 1548-1783.1.2.3.1 Ai, Nr. 732. f. ír
