Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában 45 hogy magára vállalja a döntés, s ezzel együtt esetlegesen a külső hatalmasságokkal bekövetkező konfliktus felelősségét. A kegyes adományok funkció-változása a késő középkor és a kora újkor „fordulóján” A tömeges forrásként vizsgálható testamentumok esetében széles információs bázis áll rendelkezésünkre. Érdemes az elemzés alá vont végrendeleti anyagban elsőként a kegyes adományok csoportját megvizsgálnunk, mivel joggal feltételezhető, hogy az üdvösségszerző cselekedeteknek lutheri hitelvek hatására kialakult negatív megítélése befolyásolta a végrendelkezési gyakorlat fent említett szegmensét. Mindehhez röviden át kell tekintenünk, hogy milyen helyet képviselt a kegyes adományok rendszere a késő középkor és a kora újkor végrendeleti gyakorlatában. A késő középkor polgári közösségeiben a halálra történő felkészülést, illetve az elhalálozás körüli teendők elvégzését összegezve egyfajta többszereplős társadalmi eseményként foghatjuk fel, amelyet alapvetően áthat a korabeli ember hitvilágából táplálkozó spirituális háttér. A családtagok, illetve a szőkébb közösség tagjai elvégezték azokat a - haláleset kapcsán felmerülő - teendőket, amelyeket általában a közösség által követett normarendszer megkövetelt, vagy maga a végrendelkező konkrétan is kikötött. Ezáltal a késő középkori- és általában a későbbi katolikus felfogás szerint a posztmortális gyakorlatokat végző személyek maguk is üdvösségszerző cselekedeteket hajtottak végre. A reformáció első képviselői többek között azért is támadták a katolikus egyházat, mert az - anyagi érdekei folytán - oly nagy figyelmet fordított a végrendeleti adományoknak.16 így tehát egy haláleset nem csak a temetés reprezentációs szerepe miatt vált társadalmi eseménnyé, hanem azáltal is, hogy a polgároknak az elhunyt szőkébb közösségénél sokkal nagyobb része volt érintett személyesen, még akkor is ha nem volt rokona, sőt talán nem is ismerte az eltávozottat. A reformáció korai képviselői nem csak ilyen kontextusban voltak hatással a kegyes adományok hátterében'álló gondolkodás változására. Amint az a jelen tanulmányban elemzett végrendeleti anyagból is kiderül, a 16. század második harmadában jelentősen átalakult ezeknek a rendeléseknek a testamentumokon belül elfoglalt helye, illetve a kegyes cselekedetek megítélése. Mindezek bemutatásával arról is képet nyerhetünk még, hogy hogyan szorította vissza a szegények iránti jótékonykodás igénye az üdvözülésre törekvést. A továbbiakban áttérünk a pozsonyi végrendeletekben megjelenő kegyes adományok elemzésére. Összesen 215 testamentumban, azaz a teljes végrendeleti anyag mintegy 55 %-ában említenek kegyes adományt. Az 1529 előtti bő száz év végrendeleteiben a testálok kb. 80 %-a tartotta szük16 A vagyonos polgárok több templomban vagy kápolnában is rendeltek miseszolgálatot, a kevésbé tehetőseknek be kellett érniük azzal, hogy a mise alatt fölolvassák nevüket. Berta Péter: A túlélők teendői. A posztmortális szolgálatok rendje a késő középkori városaink vallásos közösségeiben. In: Lélek, halál, túlvilág. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Szerk.: Pócs Éva. Bp., 2001. 213-238. p. (továbbiakban: Berta, 2001.) 223. p.
