Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában 43 ebben az időben fennálló viszonyáról is érdekes metszetet ad. A két prédikátor közül az egyik Ulmból érkezett, a másik svájci származású volt, így nem merültek fel nyelvi nehézségek a polgárokkal. A központi hatalom képviselője, a pozsonyi várnagy hírt kapott az ulmi szerzetes tevékenységéről, s még ebben az évben a város területén kívül elfogatta, majd szörnyű kínzások után megégettette.« Az eset kapcsán arra kell elsősorban figyelmet fordítanunk, hogy a város vezetése n'em tett semmit a prédikátor ellen, ugyanakkor nincs rá adat, hogy az utóbbi elfogása után bármit is tett volna védelmében. Külön ki kell még emelnünk azt a momentumot, hogy az elfogásra a városfalakon kívül került sor, azaz a királyi hatalom képviselői valószínűleg nem tehették meg, hogy a város immunitását megsértve, annak területén fogják el a prédikátort.10 A reformációnak a harmincas években történő pozsonyi továbbélését mutatja, hogy két jelentős prédikátor is tevékenykedett a városban. Egyikőjüket, Leopold Kophartot 1540-ben Besztercebánya kérte fel a bányaváros prédikátori állásának betöltésére. A levelezésből az derül ki, hogy a prédikátor Pozsonyban akart maradni. Ezekben az években tevékenykedett Pozsonyban Michael Radaschin is, aki korábban Hainburgban volt prédikátor. Kophart őt ajánlja maga helyett a bányavárosi polgárok figyelmébe. Valószínűleg azért akart Kophart mindenképpen mara’dni, mert a harmincas-negyvenes évek fordulója körüli időszak döntő jelentőségű volt a reformáció hívei számára.11 A következő évtizedből érdemes még megem- * 9 10 11 1985.) 507-508. p. Péter Katalin 1523-ra teszi a reformációnak a nyugatmagyarországi városokban — köztük Pozsonyban - történő megjelenését. Uo., 508. p. 9 SCHRÖDL, 1906. 48-49. p. 10 Bár a fönti esetnek nyilván meglehetett az elrettentő ereje, mégsem érthetünk teljes mértékben egyet Schrödl azon kijelentésével, miszerint Pozsonyban sokkal jobban figyelembe kellett venni a királyi hatalomnak a reformációt elítélő álláspontját, és ezért nem rendelkezünk a következő évekből olyan információval, amely a reformáció térhódítását bizonyítaná. SCHRÖDL, 1906. 50. p. A pozsonyi várkatonaság egyrészt nem jelentett olyan közvetlen tényezőt, mint azokban a városokban (pl. Kassa), ahol a katonaság a városon belül volt elszállásolva, másrészt pedig - amint azt a fönti példánál is láthattuk - a pozsonyi várnagy kénytelen volt tiszteletben tartani a város önállóságát. Nagyszombat esete lehet még szemléletes példa annak alátámasztására, hogy a központi hatalom sok esetben még közvetlenül a városon belül is tehetetlen volt a reformáció térhódításának feltartóztatásában. Még maga az ellenreformáció vezéralakja, Oláh Miklós sem tudta ugyanis megakadályozni, hogy székvárosában diadalra jussanak a lutheri eszmék. Mindössze két évvel Oláh halála után, 1570-ben a protestánsok átvették a városban az uralmat. GranasztÓI GYÖRGY: A barokk győzelme Nagyszombatban. Tér és társadalom, 1579-1711. Bp., 2004. 19. p. Egy ilyen jelentős fordulatnak nyilvánvalóan előfeltétele volt, hogy már az előző évtizedekben többségre jutottak a protestantizmus hívei. 11 Kophart a besztercebányai tanácsnak írt levelében nem vállalja el a felkínált állást, arra hivatkozva, hogy „éppen most égető szükség” van rá, hogy hirdesse Isten igéjét a városban. Radaschint ajánlja maga helyett, aki „most nem áll alkalmazásban”, tanítása jól érthető, s minden tekintetben megfelel az evangélium igéjének. Bunyttay V. - Rapaics R. - Karácsonyi J.: Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából. II-V. köt. Bp., 1904-1912. III. 1906. (továbbiakban ETE. II-V.) 446-448. p. A besztercebányai tanács egy 1540. augusztusi leveléből tudjuk, hogy Kophart valóban
