Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban

37

keleti országrész ura, Kiás Fleming1-« (t 1597) vállalta. Őt Kari herceg arra utasította, hogy hajózzék előbb Stockholmba, Fleming azonban egyből a kereskedővárosba kelt át, Stockholmba már Zsigmondékkal együtt érkezett. A király és környezete a végsőkig igyekezett elhárítani az eskütételt az uppsalai végzésekre. A temetés is lezajlott (január 30.), végül Kari herceg a stockholmi országgyűlés feloszlatásával - és ily módon a koronázás ellehetetlenítésével - fenyegette meg a haderővel nem rendelkező királyt. Zsig- mond 1594. február 18-án kibocsátott „királyi biztosítékában” ígéretet tett arra, hogy megtartja az országot az augsburgi hitvallásban és az uppsalai végzésekben, nem ad sem lelki, sem világi hivatalt idegen hitvallásúnak. (Malaspina előtt titkos protestációban jelentette ki, hogy ígéreteit kényszer hatására tette, a katolikus istentiszteletet pedig meg fogja engedni legalább az ország egy részében.) Kinevezte az é.rseket is, akit azonban nem fogadott el koronázónak (A továbbiakban Abraham Angermannus mégis a királyi hatalom érdekében ténykedett, ezért a herceg 1597-ben börtönbe vetette.).

Miután a király visszatért Lengyelországba, a herceg folytatta a hatalom megszerzését. Ennek részeként a Söderköpingben 1595 őszén tartott országgyűlés megszüntetett minden katolikus istentiszteletet az országban, és elrendelte a katolikusok távozását. A vadstenai kolostor kifosztásakor (felszámolásakor) az utolsó nővéreket az evangélikus érsek egyebek között azért gyalázta, mert viaszt és gyapjút tettek a fülükbe, hogy ne kelljen hallaniuk az evangélikus istentiszteletet.«0 Miután erővel kivezették őket, zömük átment Lengyelországba.

Zsigmond 1598-ban megkísérelte a nagybátyja legyőzését, ám vereséget szenvedett, majd végleg távozott Svédországból. A hatalom Kari herceg kezébe került. Őt a most megjelent, nyolckötetes „Svédország története” főszerkesztője, Dick Harrison professzor az egész Vasa-ház leginkább pszichopata és legveszélyesebb alakjának nevezte. A herceg, miután leszámolt az országtanáccsal (a linköpingi vérfürdő), 1604-ben megkoronáztatta magát. Hamarosan a királyság törvényévé tette a mózesi törvényeket, halálos ítéletek tömegét generálva. 1617-ben a fia, II. Gusztáv Adolf az ország'49 Az említett Herman Fleming távoli rokona (ismeretem szerint közös az ükapjuk, Was Pedersson [Fleming], Margareta királynő és Erik király támogatója). A király feltétlen hive, 1593-ban például azt írta, túl sok uralkodója van, de ő csak egyhez igazodik, akinek a neve Zsigmond király. Idézi: FEDERLEY, BERNT: Was Fleming,

http://www.nad.riksarkivet.se/sbl/Presentation.aspx?id=l42i5, Svenskt biografiskt lexikon.

‘5° Az esetről a katolikusság vádjával bebörtönzött történetíró is megemlékezett: Abraham Angermannus a herceg jelenlétében hevesen az apácákra támad „simul illis exprobrat, quod olim conciones auditurae evangelicas cera et bombyce aures obturassent teste Possevino, ne admonitiones perciperent concionantis”. (MESSENIUS, 1700. VIII. 31. p.) Messenius szerint Possevino az említett vadstenai tartózkodása alkalmával „monalium laudat in catholica fide constantiam, quoniam sub Gustavi et Erid quondam regimine ad condones evangelicorum audiendas compulsae cera et bombyce aures obturassent; quasdam novitias inaugurat illarumque sub consecratione non parvum contigisse miraculum memorat, quod m[agister] Abrahamus, ut et aurium obturationem, saepius postea subsannavit.” (MESSENIUS, 1700. VII. 59. p.)