Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban

35

vég feltételezett szerzője Klosterlasse.A protocollum szerint a sátán, a mélységes pokol királya, a világ ura, az egész pogányság nagyfejedelme, az elvakultság grófja, a szégyen, a bűn, az igazságtalanság bárója, minden eretnek, lázadó és hazudozó jóságos apja és oltalmazó ura üdvözletét küldi hű szolgáinak, „papoknak és püspököknek, akik szavunkat tanítják az északi országokban”.* 144 A folytatásban egyebek között megköszöni a luteránus papoknak, hogy megszabadították az embereket a Megfeszített szigorú követelményeitől, dicséri Luthert, amiért az elsőnek szakított Krisztussal.

Laurentius érsek 1579 februárjában meghalt, így lehetségessé vált, hogy a királyságnak fél évszázad elteltével ismét a római rítus szerint felszentelt érseke legyen. Júliusban visszatért Possevino rendje öltözékében, és a successio apostolica helyreállítására1« intette a királyt. Ekkoriban kezdődött az a hatalmas pestisjárvány Stockholmban, amely elől Vadstenába húzódott az udvar.146 Laurentius Norvegus nem hagyta el a helyét, maradt a szigeten élőket és haldoklókat gyámolítva. Ebben a segítségére volt Petrus Canisius ekkor svédre fordított katekézise, amelyet a királyi nyomda 1500 példányban jelentetett meg. Miközben egyre többen keresték fel azért, hogy hitüket a régi módon éljék meg, egyre többen is támadták. Voltak, akik télen kísérletet tettek a kollégium felgyújtására, 1580 húsvétjakor pedig betörtek, hogy elragadják a szentségeket. A bent levők megvédték ugyan a területet, a felbujtók pedig börtönbe kerültek, ám az uralkodó kiutasította Klosterlassét Stockholmból. Laurentius augusztusban az országot is elhagyta, örökre, Possevino és tizenöt tanítvány társaságában.1«

Részben Possevino bírálatai miatt hosszú időre kikerült a missziós munkából. A rend ausztriai tartományában ténykedett, majd a lengyellitván államban. Dániába küldték, ám ez a vállalkozása is sikertelen maradt. A Balticumban szolgálva éppen Rigában tartózkodott, amikor a várost

>43 így gondolta például Larsson is. Szerinte a szöveg válasz Angermannus egy beszédére, amelyet az 1579-ben tartott az uppsalai székesegyházban. Ebben Klosterlassét Isten elárulójának, lélekgyilkosnak nevezte, akihez képest még egy országáruló is tisztességes ember, mert Klosterlasse farkasként fenyegeti a szegény bárányokat, azaz az ifjúságot. Nem szabad vele érintkezni, mert mérgezett, örökké halált okozó mérget okád a vele kapcsolatba kerülőkre. Larsson, 2006. 246. p.

144 „wárom trognom tiernarom, prestom och bijskopom som wärt ordh läre vthi norlanden”. Idézi: Westerlund, 2002. A szerző szerint e szövegnek része volt abban, hogy Klosterlassénak végül el kellett hagynia a királyságot, és ezzel a svéd misszió is ellehetetlenült.

145 Az érsekségre alkalmas személyek egyike Magnus Laurentii, Johannes és Olaus Magnus említett, Rómában pappá szentelt unokatestvére volt, aki 1579. szeptember 14-én tartotta meg első miséjét Stockholmban.

146 A király hívására ide érkezett meg 1580 februárjában Possevino is, így több apáca előtte tehetett fogadalmat.

■4? PILTZ, ANDERS: Klosterlasses korrespondens. In: Signum, 1981. Nr. 3. (1980-ban jelent meg Oslóban Garstein és Johannes Duin szerkesztésében Laurentius Norvegus levelezése és néhány írása.) A célját tekintve sikertelen „missio Suetica” egyik eredményeként a Svéd Királyságból többen iratkoztak be a Collegium Germanicumba.