Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

30

Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012)

Miután Eriket megbuktatták, az új uralkodó megígérte kisebbik becsének,121 hogy hercegségét nem az arbogai cikkelyek122 szerint kell tartania. Kari jogot kapott egyházi kinevezésekre, és ő felelt az egyház ténykedéséért is. A herceg az 1571. évi egyházi rendtartást tekintette irányadónak, a Nova ordinantiát aláíró püspökének csak annyit engedett, hogy a rendelkezéseket érvénybe léptesse a székesegyházában, másutt az egyházmegyében ez tilos lett. 1576-ban a király ismételten megkísérelte rávenni öccsét a Liturgia elfogadására, ám küldöttei, köztük'az országtanács kiemelkedő műveltségű tagjai, nem jártak sikerrel. A herceg a Liturgia ellenzőinek menedéke lett: 1576 őszén megígértette a területén élő lelkészség, polgárság és parasztság képviselőivel, hogy nem fogadnak el más hitet, tant, szertartást, mint amely Gusztáv idején keresztény szokásban volt.

Laurentius Norvegus a király kérésére megírta a rend generálisának, hogy III. János örömmel tartana olyan zsinatot, amelyen a luteránus német fejedelmek is képviseltetnék magukat, és a Liturgia mentén egység lenne elérhető. Az uralkodó megengedte, hogy körmenetet tartsanak Mindenszentek napján, a várból átvitték Szent Erik relikviáját a székesegyházba, ahol Laurentius tartott beszédet. A kolostori templomban királyi engedéllyel szabadon prédikáló jezsuita a rendjének írt tájékoztatása szerint 1577 nyarán hetven tanítványát katalizálta. Több hallgatóját a Collegium Germanicumba küldte tanulni.123 Ténykedésének híre Norvégiába is eljutott, ahonnan mind többen érkeztek Stockholmba. Köztük volt az édesapja, aki katolikus pap környezetében akart meghalni, hogy az ellássa az útrava- lóval és requiemet mondjon a temetésén.124 A fia végül a templom sekrestyéje alá temette el.

Klosterlasse a király bizalmát elnyerte, ám messze volt attól, hogy a királyság visszatérjen a katolikusok közé, és spanyol flottabázist szolgáljon ki. Talán ezért, talán másért, például á livón háború125 miatt, a pápa gyorsabb haladást óhajtott, és a kor egyik legjelesebb jezsuitáját küldte Stockholmba. Antonio Possevino 1577-1578 fordulóján érkezett meg, színleg az új császár küldötteként. Erősen kárhoztatta Laurentius engedékenységét, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a svédországi egyházban nem érvényesül a successio apostolica, így Krisztus testében és vérében sem részeltethetik a hívőket. Hamarosan elküldte Rómába az uralkodó kérvényét, majd maga is útra kelt Johannes Jussoila társaságában.

121 Idősebb öccse, a hercegségét Vadstenából irányító Magnus hamar a mentális egyensúlytalanság jeleit mutatta. Bár testvérei a haláláig (1595) gondozták, hercegsége 1572-ben a korona igazgatása alá került.

122 Az 1561-ben tartott gyűlésen XIV. Erik döntő mértékben korlátozta féltestvérei hercegi jogkörét.

123 GARSTEIN, 1992. 112. p. (Nyolc olyat nevez meg, aki 1578 elején, illetve őszén érkezett meg Rómába.)

m Garstein, 1992. xxiii. p.

125 A Baltikum hatalmi viszonyait átalakító háború Oroszország és (időtől függően) a térség egyéb államai között zajlott az 50-es évek végétől a 80-as évek elejéig.