Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban

26

Egyháztörténeti Szemle XIIL/4 (2012)

(avagy Fecht)los mester segítségével hamarosan tíz ponttal óhajtott kiegészíteni. Ezeket az 1574. évi stockholmi országgyűlés elé tárta, előzőleg hosz- szú beszédben tagadva, hogy katolikus lett. A vitában ő maga és Fecht is részt vett, az ellenzéket a választott linköpingi püspök, Martinus Ólai Gestricius vezette. A király akarata érvényesült, következett az érsekválasztás, világi beavatkozás nélkül, nyilvános szavazással. A legtöbb szavazatot Martinus Ólai Gestricius kapta, harmadannyival kevesebbet Laurentius Petri Gothus - a király az uppsalai rektort tette érsekké.* 106 * Ám a felszentelések ismételten halasztódtak. Az uralkodó közben aláíratott az érsekkel 17 újabb pontot is az 1571. évi rendtartáshoz. A választott érsek 1575 elején azt is írásba adta, hogy vitatott esetben az egyházatyák tanításához fordul, királyi jóváhagyás nélkül pedig nem újít az egyházban. Ezt követően püspökök és lelkészek szűk köre tárgyalta meg a rendtartás véglegesnek szánt kiegészítését (Nova ordinantia). Ahol egységes ellenállásra talált a király, ott nem erőltette az elképzelését, ilyen volt a püspökök felkenése. Az anyagot a résztvevők aláírták, nyáron egy kivételével az összes püspök és 20 pap kijelentette: nem talált benne tévtant. Ezzel a Nova ordinantia az 1571. évi rendtartás mellett normaadó lett, így ismét részévé vált a püspökök felszentelésének a pásztorbot és a mitra. Sőt, fel is kenték a püspököket. Az erre vonatkozó királyi utasítást élénken elutasították a lelkészek, élükön az érsekkel, de ellenállásához ez alkalommal is hiányzott az erő az egyházból.

Ekkor érkezett meg a királyságba Laurentius Nicolai Norvegus.

2. Hálót sző a reakció

1559 karácsonyán Skandinávia egyetlen katolikus érseke sem élt már. IV. Pius ezért Giovanni Commendonét küldte Északra meggyőzni a két királyt, képviseltessék országaikat a zsinaton. Erik az országába 1561-ben átkelni akaró kardinálist elhárította, azt javasolva, találkozzanak Angliában, ahová maga is hamarosan útra kel. (Pápai küldöttnek nem volt esélye partra szállni Erzsébet országában, Erik nem hajózott oda, a zsinat hamarosan befejezte munkáját.)

1562-ben Johan herceg Erik akarata ellenére Vilniusban feleségül vette Jagelló Katalint (Izabella és Anna húgát). Makacsságával halálos ítéletet vont magára, de a büntetést a király kegyelemből fogságra változtatta. A katolikus hercegnő követte férjét, fiukat, Zsigmondot, a későbbi királyt is fogságban szülte meg. Az uralomváltás Katalint királynévá tette, ám V. Pius eretneknek tekintette őt, kérvényét, amelyben az a két szín alatti áldozásért kért felmentést, elutasította. Ám a pápa 1572-ben meghalt, sőt, nem sokkal később a lengyel király is, utód nélkül. II. Zsigmond Ágost a leánytestvéreire hagyta az édesanyjától, Bona Sforzától örökölt vagyont. Az ebből a Katalint illető rész több volt, mint a Svéd Királyság három évnyi bevé- tele‘°7(A hétéves háború és a roppant költséges stettini béke után vagyunk.).

“s Stockholmi polgárgyerek, a kancellária latin titkára, 1573-tól az ország nyomdáinak felügyelője, t 1576. (Lásd Bengt Hildebrand szócikkét az SBL-ben: http://www.nad.riksarkivet.se/sbl/Presentation.aspx?id=i5i8o, Svenskt biografiskt lexikon — 2012. november.)

106 Az országgyűlés egyházi vonatkozásainak ismertetése: AndréN, 1999.169-171. p.

'°y GARSTEIN, 1992. xxi. p.