Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
Tanulni a vesztesektől. Katolikusok aló. századi Svéd Királyságban 19 rendeletéinek, el is mozdíthatták hivatalukból. A király ez irányú utasításából?2 azt is megtudni, hogy a község hívja el a jövendő papot, aki ezt követően járul a seniorok elé. Ők megvizsgálják az értelmét, a tudását, az életét, és ha alkalmas, a következő vasárnap felszentelik „apostoli módon”, kézrá- tétellel. A vizitáló seniorok feladata rávenni a papokat, hogy azok minden prédikációjukban hangsúlyozzák - egyebek között - a felsőbbség iránti engedelmesség fontosságát. Norman maga is vizitációba kezdett segédjével, Henrik vásterási püspökkel együtt. Útjukat a még mindig valamelyest vonakodó egyházmegyékben, a linköpingiben (itt található a vadstenai kolostor is) és a skaraiban kezdték 1540 tavaszán. A papok teológiai ismereteit ellenőrizve begyűjtötték az egyház feleslegessé vált ezüsttárgyait is. Norman vizitációs rendelkezései ugyanis megtiltották például Krisztus teste napjának megünneplését, így az összes monstranda a kincstárhoz került (és nehezebbé vált a körmenet megtartása is).72 73 74 75 A vizitáló urak előtt a papoknak hűségesküt kellett tenniük a királyra. 5. Az 1544. évi vásterási gyűlés A gyűlés - ennek alkalmával használták először a „rendek” kifejezést7“* - megerősítette a monarchia nemrég kimondott örökletességét. Januárban került rá sor, miután Gusztáv leverte az uralma ellen valaha indított legerősebb felkelést, a Nils Dackéét (1542-43). A gyűlés végzései nem maradtak fenn, a végrehajtási rendelkezések igen. Ezekből tudni például, hogy tilos lett a szentelt ostya és a szentek tisztelete, a halottszentelés,a rekviem (själamässa), a szentelt víz, a zarándoklat, kereszt állítása az utak mentén stb. A vonakodó püspökök és papok hivatalukat vesztették. (Ha a Considerationes készítője számára az 1529. évi örebroi zsinat „execrabile” volt, akkor e rendelkezésekre nehezen találhatott volna szavakat, ám a gyűlést, akár Nils Dacke felkelését, nem említi.) Az állam bevételszerzési mohóságára és a községnek a „régi jó szokásokéhoz („goda gamla sedvánjor”) való ragaszkodására példaként egyaránt idézik azt az esetet, amikor az alundai (Uppland) gyülekezetét büntették meg, mert senki nem árulta el, ki állított fel ismét egy keresztet. A büntetés háromezer márka volt. 72 A västergötlandi conservator és vallási tanács (religionsrád) számára 1540. április 9- én kiadott utasítást ismerteti HILDEBRAND, EMIL: Smárre kritiska och historiska utflykter. In: Historisk Tidskrift, 1886. 243-244. p. (Az instrukció nem egykorú német nyelvű másolata: 245-250. p.) 73 E ténykedés komoly oka lett Nils Dacke felkelésének. Ennek leverése után a király Normant más feladatokkal látta el, a szuperintendensség megszűnt. Annak kérdéséhez, hogy az ezt követően a Gusztáv király által az egyházmegyék élére állított püspöki jogkörű ordinariusok avagy superintendensek püspökök-e, vagy sem, lásd LIND, Rickard: Den apostoliska successionen i Svenska kyrkan. En Studie av den apostoliska successionens roll i dialógén med Church of England, 10-12. (A szerző a Göteborgi Egyetem Vallástörténeti, Theológiai és Klasszikus Nyelvi Intézete hallgatója. A Martin Berntson vezetésével készített írása az uppsalai egyetem honlapján: http://home.student.uu.se - 2012. november.) 74 Harrison-Eriksson, 2010. 468. p. 75 Mielőtt az elhunytat otthonából elszállították, imát mondtak érte, füstöltek és meghintették szentelt vízzel.
