Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
12 Egyháztörténeti Szemle XIII/4 (2012) Podjebrád György esetére. VIII. Henriket altkor sem említette, amikor felidézte, hogy a királyokat, különösen az angolokat, olykor a pápák fegyelmezték meg.3* Kihagyta volna ezt a Gusztávval szembeni érveléséből, akiről azt is írta, hogy hozzá képest Domitianus és az összes többi gazember a legderekabbnak ítélhető? Ha a szöveg valamikor 1537 második felében kelt, miért nem emlékezett meg a készítője III. Krisztiánról? A dán-norvég király ugyanis, miután 1536 nyarán több dániai püspököt bebörtönöztetett, ősszel Dániát, kevéssel később pedig Norvégiát erővel átvitte a reformáció táborába. Szerintem a tervezet készítője azért nem írt e dolgokról, mert a „regna Aquilonaria” kifejezéssel nem az északi királyságokat, hanem a Svéd Királyságot jelölte. A szövegben nem szerepel Svédországon kívüli skandináv földrajzi név. A középkori Svéd Királyság különböző területek laza egyesülése, szokásos elnevezése a sveák és a göták királysága, „regna Sueorum et Gothorum”. A szerző a királyságokat a svéd uralkodóhoz köti, Gusztáv megbuktatásáról elmélkedve egyebek között igy ír: „An futurum Concilium (examinata causa illius Tiranni) possit prefata Regna (ad quae nichil iuris habet) ob diu continuatam Heresim adiudicare sedi apostolice.” A tervezet vége is azt az értelmezést erősíti, hogy a szövegben addig csak két északi királyságról, vagyis Svédországról volt szó: hátha akad valaki a királyságoknak a katolikus egyházhoz való visszavezetésére „in futuro Concilio generali (in quo, non solum de duobus sed de Ilii aquilonaribus Regnis, multa venient referenda)”. Tárgyunk szempontjából a tervezet négy pontja közül az első a fontos. Ebben az író egyebek között az 1527. évi västeräsi gyűlés és az 1529. évi örebroi zsinat végzéseinek, mint isteni és emberi joggal ellenkezőknek az érvénytelenítését tartotta szükségesnek.:52 Ehhez a Biblia-fordítás esetében („de translatione Biblie in linguam vulgarem”) is ragaszkodott, merthogy azt az eretnekek több mint ezer helyen megrontották. 1. Az 1527. évi västeräsi gyűlés A gyűlést,33 amelyre júliusban került sor, reformációs országgyűlésként is szokás említeni. A kifejezés helytelen, hiszen a találkozó hitéleti kérdésekkel nem foglalkozott, a Rómával való szakítás fel sem merült stb. Jelentőségét Lauritz Weibull, a 20. század egyik legnagyobb hatású svéd történésze így összegezte: „A katolikus egyház, ország az országban, kevéssel előbb * 3 3' „Neque occultum est, quam solicita benignitate [...] summi Pontifices, sepe ab erroribus et schismatica pravitate revocaverant Germanos, Gallos, Hispanos, Scotos, Bulgaros et presertim Anglorum Reges, et inter ceteros Johannem et Ricardum enormiter severos.” JOHANNESSON, 1982. 287. p. 32 „Videtur michi non solum opereprecium sed necessarium fore, ut authoritate eiusdem sanctissimi domini nostri et Cesaree Maiestatis cassentur, et condemnentur constitutiones ille Lutherane, in Civitate Arosiense regni Suecie facte anno domini 1527 atque alie in oppido Orebroense.” Uo. 33 Annak megítélése, hogy országgyűlés volt-e, része a svéd országgyűlés történetéről folytatott vitának. Ezen intézmény kialakulása - mai mértékadó felfogás szerint - a 15. században kezdődött, jellegzetességei II. Gusztáv Adolf idején rögzültek. E vásterásit több résztvevő a „herredag” kifejezéssel örökítette meg.
