Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban 9 A harmadik egyházmegye, a skarai püspöke, Vincent a Stockholmban kivégzettek egyike. II. Krisztián azt, akit a helyére tett, gyorsan máglyára is küldette, az az itáliai pedig, akit a pápa szemelt ki, soha nem lépett hivatalba. A püspökség végül Magnus Haraldsson főesperesé lett. Választását, amint erről lesz szó, nem a pápa hagyta jóvá, felszentelésében Petrus Magni révén érvényesült a successio apostolica. Magnus rövid ideig viselte méltóságát, ugyanis a västgötalandi felkelés összeomlásával külföldre menekült. A helyébe lépő Sven Jacobi nagyprépost nem kaphatott pápai megerősítést, ám hagyta, hogy a király utasítására 1531-ben Petrus Magni és az alább említendő Magnus Sommar püspökké szenteljék. Svent 1539-ben lefokozták, senior lett. Matthias strängnäsi püspök a skarai Vincenttel együtt halt meg. Székét a király az 1520. november 8-án ülésező egyházi bíróság egyetlen külföldi tagjának, Jens Andersen odensei püspöknek adta, aki azonban 1521-ben távozott az országból. A hatalmi helyzet változásával a székeskáptalan a nagyprépostot, a néhai ifj. Sture hajdani római ágensét, Magnus Sommart választotta meg. Ennek jóváhagyását, akár a skaraiét, az új király, Gusztáv kérte a pápától, ám nem kapta meg. Magnus felszentelésére is a skaraiéval együtt 1528-ban került sor (lásd alább), 1536-ban azonban megfosztották méltóságától, és börtönbe zárták összeesküvésben16 való részvétel gyanújával. Utódját, Botvid Sunnessont természetesen pápai jóváhagyás nélkül szentelte fel Laurentius Petri érsek. Otto, västeräsi püspök azok közé tartozott, akik nevében Gustav Trolle 1520. november 7-én igazságszolgáltatást követelt a Sture-pártiaktól elszenvedett sérelmek ügyében. 1522-ben halt meg, a helyére Peder Jakobsson, a Sturék tántoríthatatlan híve került. Neki hamarosan azzal kellett szembesülnie, hogy Gusztáv király környezetében ő az egyetlen, aki tényleg Sture-párti. Miután méltatlankodni kezdett, a megválasztását ér- vényteleníttette a király a székeskáptalannal,1? a helyére pedig a már említett Petrus Magnit tétette. E Petrus lett a Svéd Királyság utolsó kanonikusán felszentelt és hivatalát viselő püspöke, 1534-ben halt meg. A helyébe lépő evangélikus Henricus Johannist (az említett Botvid Sunessonnal együtt) 1536-ban szentelte fel Laurentius Petri. A nyugati országrész legkésőbb kialakult, és legkevésbé gazdag püspöksége a växjöi. A világi hatalom változásai itt okozhatták a legkevesebb bonyodalmat: püspöke, Ingemarus Petri az 1490-es években lépett hivatalba, és 1530-ban halt meg. Utódja, a nagyprépost Johannes Boethii kiválasztásához, megerősítéséhez és felszenteléséhez Rómának már nem volt köze. A püspökség 1542 és 1553 között üresedésben volt, ekkor a király Nicolaus Canutit állította az élére. A középkori Svéd Királyságban utolsóként az äboi püspökség alakult ki. Arvid Kurck püspök 1522 májusában vízbe fúlt, a helyére választott Ericus Svenonius néhány év után visszavonult. Az egyházmegyét 1527-ben Martinus Skytte kapta meg, akit 1528-ben fel is szenteltek pápai megerősítés nélkül, ám ő a hivatalától még az 1550 végén bekövetkezett halála előtt visszavonult. A szék 1554-ig üresedésben volt, akkor az egyházmegyét ket16 1536-ban stockholmi polgárok egy csoportja azt tervezte, hogy virágvasárnap a székesegyházban felrobbantja a székén ülő királyt. '7 A viszályról és Peder Jakobsson további sorsáról: NAGY, 2009. 63., 72-73. p.
