Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Gárdonyi Máté: Tengely Adrienn: A magyar egyházak a forradalmak korában
Recenziók 123 tek november folyamán, s amelyeknek bőséges tárházát találjuk e kötet elején. Az egyházi vezetők lojalitása csak január folyamán ingott meg, mégpedig az iskolaügy tervbe vett újraszabályozása miatt, ami többek között a hitoktatás fakultatívvá tételét és az iskolák államosítását jelentette volna. Idegenkedésüket csak fokozta a kormánytényezők radikalizálódása, s az, hogy éppen a köznevelés terén jelentkeztek a legélesebben az antikle- rikális előítéletek. Ezzel szemben a katolikus egyházi birtokok java részét is érintő földreform terve nem váltott ki ilyen ellenállást, mert a püspökök többsége elkerülhetetlennek ítélte a földbirtokrendszer átalakítását, és tudomásul vette a törvényben foglaltakat. Tengely Adrienn részletesen tárgyalja, hogy az általános demokratizálódásnak kedvező közhangulat a felekezetek belső életére is eijesztően hatott, ami egyrészt érdekvédelmi szervezetek és reformmozgalmak alakulásában, másrészt a védekezési stratégiák kidolgozásában mutatkozott meg. Míg az alsópapság alulról szerveződő, és állami részről pártfogolt mozgolódása a protestáns egyházak szervezeti rendjébe beilleszthető volt, addig a katolikus Papi Tanács működése kánonjogi aggályokat vetett fel. Kezdetben azonban Csernoch prímás és püspöktársai nem léptek fel ellenségesen a Papi Tanáccsal szemben, inkább saját megbízható embereik segítségével próbálták meg kézben tartani a mozgalmat, bár nem sok sikerrel. Ezeknek a hónapoknak a fejleményei közé tartozik a korábban többször elvetélt katolikus autonómia megvalósításának kísérlete, az egyház- községek kezdeményezése elsősorban Budapesten, illetve a beígért választásokra készülve a politikai katolicizmus erőinek újjászervezése. Ezek a törekvések azt mutatják, hogy a katolikus egyház kereste a helyét a köz- társasági államformában, csak nem úgy, ahogy azt a kormányzat képzelte, amivel aztán az ellenforradalmiság vádját vonta magára. Az állam ugyanakkor több területen számított az egyházak tevőleges közreműködésére, ilyen volt a nemzetiségi feszültségek mérséklése, vagy a külföldi propaganda az ország területi integritása érdekében. Ez utóbbi ügyben a keresztény felekezetek mellett az izraeliták is mozgósították külföldi kapcsolataikat. A Tengely Adrienn forrásai alapján feltáruló összkép tehát jóval bonyolultabb annál, mint amit maguk az érdekeltek később a Károlyi-rezsim és az egyházak viszonyáról nyilatkoztak. Már csak ezért is kívánatos lenne, hogy a könyvben közzétett kutatási eredmények beépüljenek a magyar egyháztörténet-írásba. Az egyes katolikus egyházmegyékre, protestáns egyházkerületekre vonatkozó számtalan adat pedig a lokális történetírás számára teszi hasznossá ezt az alaposan jegyzetelt munkát. (ism.: Gárdonyi Máté)
