Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 3. szám - BESZÁMOLÓ - Szamkó Eszter: Árpád-házi Szent Erzsébet. Magyar-német kultúrkapcsolatok Kelet-Közép-Európában

Recenziók

115

Tasi Réka Magyar nyelvű Szent Erzsébet prédikációk a 17-18. század fordulóján című tanulmánya három 17. századi, hitszónok: Illyés István, Illyés András és Csúzy Zsigmond prédikációit elemzi. A szerző Illyés András sajátos forráshasználatát, a kompilációt emeli ki. Motivációját „a könyvekben szűkölködő, kevésbé képzett prédikátortársak” (48. p.) prédikációs kötelezettségükben való kisegítésével magyarázza. Illyés András öccse, István „a prédikációszerkesztés magasabb igényeivel szembeni kihívásoknak igyekszik megfelelni, hogy a paptársai mintegy prédikációelméleti szakkönyvként vagy mintagyűjteményként is forgathassák a kötetet”. (51. p.) Különösen érdekesnek találom, hogy a szerző kifejti az Illyés István prédikációiban szereplő gyöngy mint keresztény emblematika („symbolum Christi”), valamint az ikonográfiából jól ismert „hármas korona” („tiszta szüzesség, a házassági tisztaság és igazi özvegység jelölője”) motívumának szövegi megjelenését. A harmadik prédikátor Csúzy Zsigmond, akinek élete eddig feltárt eseményei segítségével (pálos szerzetesként Rákóczi tábori papja volt) Tasi interpretálja a prédikációkban szereplő vitézkedés metaforáit, motívumait. A sajátos fogalomkészlet, a „lelki vitézkedés” (53. p.) elemei Csúzy Szent Erzsébetről szóló prédikációszövegében is megjelennek.

Gábor Csilla Csete István és Gyalogi János prédikációja Szent Erzsébetről: lelkiség és változó szentségi kritériumok című tanulmánya is az újkori prédikációirodalom kérdéseit járja körül. Elemzési módszere rendkívül érdekes, további kutatási lehetőségeket kínál. A 17. század végén élt Csete István „Erzsébet-prédikációi latin nyelven lejegyzett beszédei kéziratban maradtak ránk. [...] Értékelése azonban a 18. század közepén a neve alatt kiadott, Gyalogi János által sajtó alá rendezett latin és magyar nyelvű változatokon alapult.” (58. p.) A dolgozat egyik fontos eredményének tartom, hogy Gábor Csilla megmutatja, Csete prédikációiban miképpen kapcsolódik össze Erzsébet alakja a szintén pannóniai származása révén magyar szentnek tekintett Szent Mártonéval. A jezsuita szerzők szövegkorpuszának egymáshoz való viszonyára is kitérve teszi fel a kérdést: „Kinek a szövegeit is olvassuk tehát [...]: Csete Istvánét Gyalogi János fordításában, vagy Gyalogi Jánosét Csete István álnév alatt?” (66. p.)

Imre Mihály A hesseni protestáns Szent Erzsébet-recepció jellemzői, határai Szenei Molnár műveiben című munkája első részében a legújabb, főként német szakirodalom alapján kapunk alapos összefoglalást a protestáns Erzsébet-recepcióról általában, melynek egyik érdekessége eddig talán kevésbé ismert: Luther Erzsébet-tisztelete. A reformátor ugyanis „Erzsébetet a reformáció előtti korszak egyik legfontosabb, igazi evangélium hitű képviselőjének tekintette”. (70. p.) A tanulmány második felében, alapos filológiai szövegelemzéssel az 1601 és 1607 között Marburgban lakott Szenei Molnár Albert munkásságát és az ehhez kötődő Erzsébet-képét vizsgálja a szerző. Szeneinek az Erzsébet-kultuszhoz való viszonya annak tükrében változott, hogy a „hagiográfiai tartalmat” vagy éppen a „nacioná- lis kulturális jelentést” helyezte-e előtérbe. „Szenei tudatában és műveiben Erzsébet valóban szentből történelmi jelentőségű előddé vált, a hagiografikus múlt profán módon historizálódott.” (79. p.)

A kötetben szereplő első tematikus blokk utolsó tanulmánya Horst Fassel Szent Erzsébet a német irodalomban (Az elbeszélőhagyomány változatai) című munkája, melyet németből magyar nyelvre Jakab Katalin