Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970) 95 a Sátánt, kiterjeszti a Mennyei Királyságot a földre s mindez a belátható jövőben következik be, az Isten által „helyeselt” emberek örök életet nyernek.4 Ennek az elesettek számára mozgósító erejű célnak szellemében építették ki „teokratikus” jellegű, egy központból irányított egyre szélesedő és korszerűsödő szervezetüket, a New-York-i Központi Hivataltól a legkisebb gyülekezetig.5 Bírálóik (ellenfeleik, sőt ellenségeik) között van, aki ezt a teokratikus szervezetet, amelynek csúcsán Isten áll, egy jól működő kapitalista részvénytársasághoz hasonlította.6 7 Fogalom, megítélés Az 1931 óta Jehova Tanúi nevet használó vallási közösség fogalmi megjelölése kifejezi alkalmazójának (személynek, csoportnak, szervezetnek, intézménynek) értékítéletét, viszonyát e vallási tömörüléshez. A „szekta” megjelölés a legáltalánosabban használt a történelmi egyházak, az állami szervek, a jogalkotók és a jehovistákat támadó publicisták, szakírók részéről egyaránt. De fogalmi megjelölésük kifejezi azt is, hogy alkalmazója milyen politikai rendszer, politikai ideológia képviselője. A szekta szó a latin sequor = követ szóból származik, olyan valakit, valakiket jelöl, akik eltávolodtak, „elbitangoltak” a „nyájtól”, eredeti közösségüktől. Ezt a megnevezést, megítélést a címzettek sértőnek, igaztalannak, indokolatlannak tartották. Az ellenkezőjét vallották, önmagukat tartva az „igazi bibliakutatóknak”, Isten, vagyis Jehova tanúinak, harcosainak, az igazság és a jóság bajnokainak. Mindez 1946-ig nem befolyásolta sem az államot, sem a jogalkotókat, sem pedig a történelmi egyházak képviselőit abban, hogy megnyilatkozásaikban kizárólag a „szekta” fogalmat használják. A II. világháborút követő magyarországi demokratizálódási folyamat e téren is változást hozott, a jogszabályokban a szekta megjelölést többnyire a „vallásos gyülekezet” váltotta fel.7 Az 1948-as szélsőbaloldali fordulat ismét hivatalos rangra „emelte” a „szekta” minősítést, kimondottan elítélő hangsúly- lyal. A Keresztény Egység Titkársága 1986-os meghatározása ezzel szemben olyan vallási közösségnek nevezte a szektákat (valamennyi szektát!), amelyek „valamely nagy kultúra vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni”. Ez, a nemzetközi méretű, a kommunista rendszerek és az ateista ideológia visszaszorítását célzó formula képezte a fogalmi hidat a közép- kelet-európai politikai rendszerváltozás után megjelenő, egyre szélesedő 4 Gyűlölik a paráznaságot, a hazugságot, a lopást, a részegséget, az erőszakot, a varázsigéket, a spiritizmust. Vallják: „Egy erőszakos ember nem lehet Isten barátja.” Hirdetik: „Akik olyan dolgokat gyakorolnak, amelyek Isten szerint rosszak, Isten országának örökösei nem lesznek.” 5 Erről ismétlődően faggatták az őrizetbe vett vezetőket azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy külföldi, „imperialista” irányításukat tényekkel bizonyitsák, hűtlenséggel vádolhassák őket. A szervezet felépítésének magyarázata a teokratikus oktatásnak is tárgya volt. 6 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MÓL.) XIX-A-21-c. (= Az Állami Egyházügyi Hivatal iratai.) 164. dob.; Lányi Kamilla: A szekták a demokráciában. Bp., 1948. (továbbiakban: Lányi, 1948.) 7 Két év hatályos jogszabályai. (1945-1946) Bp., 1947. 296. p.
