Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Kaszap-kultuszok a második világháború alatt
Kaszap-kultuszok a második világháború alatt 93 rítja majd, s a levegőből nem lesz semmi látható, mert megvédi őket a fiatalon elhunyt, szentként tisztelt Kaszap István.”?4 Többek szerint közvetlenül a repülőgépek vezetőinek tiltotta meg a városa pusztítását: „Székesfehérvár légterében megjelent az amerikai bombázógépek pilótáinak Kaszap István és megtiltotta, hogy a várost bombázzák.”?® Összegzés A hitbuzgalmi értesítő alapján nem beszélhetünk egységes Kaszap- kultuszról, hiszen annak számos párhuzamos olvasata élt egymás mellett, amelyeknek kölcsönhatásaként alakultak a tiszteletadás különböző formái. A hivatalos egyházi kultusz a hitbuzgalmi értesítőben közzétett cikkekben jelenik meg, amelyeket általában egyházi személyek (jezsuiták) írtak. A vizsgált a periódusban a hívek elé táruló Kaszap-képet igyekezett a lap úgy átszínezni néhány cikkben, hogy azzal támogassa az aktuális katonai erőfeszítéseket, átértelmezve a szenvedések elviselésének hőseként, példaképeként megjelenített ifjú novicius életét. Ettől eltérnek az imameghallgatásokban kitapintható, a hívek körében élő privát tiszteletadás fajtái, amelyek az egyházi kultuszt átvették, de részben-egészében át is formálták azt. Többek között a kultusztárgyaknak gyógyító, bajelhárító, védelmező szerepet tulajdonítottak. így a Don-kanyarban küzdő magyarok „védőszentjeként” tekintettek rá, akinek a zubbonyzsebbe tett képével indultak a honvédek a frontra és a csatákba. A lap által felvázolt kép ilyen tiszteletformákat és jelentéseket nem tartalmazott eredetileg. Ennek ellenére ezeket az értesítő részben elfogadta, hiszen a leveleket megjelentette, de saját eszközeivel a hivatalos elvárásokhoz igyekezett azokat közelíteni. Eltérő Kaszap-kép lebegett a világi komplementer kezdeményezések előtt, amelyek a lap által indítottakhoz hasonló, azzal párhuzamosan élő, világi tiszteletformákat hívtak életre. E kultuszformáló erő szereplői a hívek tömegére elsősorban, mint piacra tekintettek, s azoknak vélt vagy valós igényeit igyekeztek kielégíteni, azonban a hívek nem választották el élesen egymástól az egyház által jóváhagyott és a komplementer kezdeményezéseket. 74 Fejér Megyei Hírlap, 2008. augusztus. 8. 5. p. KuczkaPéter: Az utolsó kenet. Bp., 1998.154. p. 75
