Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Ibolya Diána: Friedrich Wilhelm Emmanuel von Ketteler politikai és egyházpolitikai nézetei és tevékenysége az I. Vatikáni Zsinat és a Kulturkampf ideje alatt
Friedrich Wilhelm Emmanuel von Ketteler politikai és egyházpolitikai nézetei 55 Isabella királynő Baldomero Esparterot nevezte ki miniszterelnöknek, aki a konkordátumot érvénytelenítette, majd ezután Spanyolországban visszaéltek az egyházi javakkal. Ezt követően nyilatkozott a pápa a fentiek szerint. Ebből kiindulva Ketteler úgy magyarázta az említett syllabusi tételt, hogy az csak azokra az országokra vonatkoztatható, ahol a katolikus egyház mindig alapos jogokkal rendelkezett a történelem során és a közelmúltban is, mint például Spanyolországban.26 További tételeket értelmezve Ketteler így keresett magyarázatot híveinek a Syllabus és a német helyzet összeegyeztethetőségére. Retorikai ékesszólással próbálta enyhíteni a pápai kijelentéseket katolikusainak, akik számára IX. Pius jegyzéke az adott német körülmények közt teljes kiúttalanságot és megvalósíthatatlanságot jelentett. A Syllabus tételeinek (félre-)értelmezését azonban nem elsősorban a német katolikusoknak címezte a mainzi püspök, sokkal inkább az volt a célja, hogy argumentálja a Kúriának azt az álláspontot, amelyet újból megfogalmazni és képviselni mert Róma elég határozott utasítását követően is, rávilágítva arra a különbségre, amely a katolikusok érdekeit és mozgásterét is meghatározta egy katolikus többségű, illetve egy kisebbségű országban. A politikai katolicizmus számára azonban írása azért is volt programadó, mert az 1864 és 1866 közti soesti konferenciák eredményeit és javaslatait is feldolgozta benne. A konferencián prominens vesztfáliai parlamenti képviselők dolgoztak együtt annak érdekében, hogy a katolikus erőket koncentrálják, és egy párt alapítását készítsék elő.27 Annak ellenére, hogy a konferencia általános csalódottsággal ért véget - ráadásul a Syllabus28 miatt pesszimista hangulat uralkodott vallási körökben -, Ketteler írása alapművé vált, hisz a konferencián megfogalmazott gondolatok a politikai gyakorlatba való ültetésnek mintáját adták. Harc a Vatikánban, 1869—1870 Ketteler álláspontja a német egyházfők közt IX. Pius Aeterni Patris kezdetű bullája meghirdette az 1869-ben kezdődő zsinatot. A német és az osztrák püspökök előkészületi konferenciájával Maximilian Josef von Tarnóczy volt megbízva, aki 1867-ben Fuldába ösz- szehívta kollégáit. A következőt 1869 szeptemberében tartották. Ketteler az összehívott püspökkonferencián indítványozta az előre megtervezett referátumok elhagyását, helyette pedig a Vaticanumra készülve a német püspökök véleményének egyeztetését a főbb kérdésekben, előtérbe helyezve a tévedhetetlenség kérdését. Egyáltalán nem jelent meg a gnieznoi és a bambergi érsek, valamint négy püspök, köztük az éppen Rómában, a zsinati előkészületekben részt 28 SWB. 1.2.78. p. 27 Morsey, Rudolf: Bischof Ketteler und der politische Katholizismus In: Staat und Gesellschaft im politischen Wandel. Beiträge zur Geschichte der modernen Welt. Festschrift für Walter Bußmann. Hrsg.: Pöls, Werner. Stuttgart, 1979. (továbbiakban: Morsey, 1979.) 212-213. P- Az időközönként összeülő megbeszéléseken részt vett Ketteler testvére is, Wilderich von Ketteler. 28 A jegyzék számba vette azokat az egyháztani és politikai nézeteket, amelyeket a pápa szerint a katolikus híveknek következetesen el kell utasítaniuk, mint a kor tévedéseiként definiáltakat. GÁRDONYI, 2006.300-301. p.
