Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - RECENZIÓK - Molnár Sándor Károly: Kováts J. István: Egy élet prédikációja. Önéletrajz
Recenziók 99 kiterjedt család (Schulek - Kováts - Szenei)? Hol őrizték az önéletrajzi írást? Miért kellett várni annak megjelentetésével a rendszerváltozás után is majd másfél évtizedet? Hogyan élte át az 1956-os évet és annak eseményeit a szerző és családja? Az önéletrajzában Kovács J. István szerencsére sok mára már anekdo- tikus történetet is leírt. Ezek legtöbbször személyéhez kötődnek, vagy valamely hozzá közel álló barátjához. A történetekkel kapcsolatosan szinte mindenütt egy-két mondatban összefoglalja a közszájon forgó változatot is, és röviden utal a torzításokra.6 A Teológus éveim című fejezetben (91-126. p.) is számos érdekes esetet mesél el. A történetmondásban szinte mindig kitekint egészen addig, amíg arra rálátása volt. így részletesen beszámol a Deák-serlegről (111. p.), a Kossuth-serlegről (113-114. p.),7 az Egyetemi hadilobogóról (1905. október 3.) (119-120. p.), ami egyébként később a „fordulat évében” még kihatással volt életére.8 A történetek tárgyát képező, mára már műtárgyakká lett serlegek és zászlók sorsát érdemes lenne feltárni. Amennyiben azok valamely közgyűjteményben vannak elhelyezve, akkor azok történetéhez fontos adalékokat szolgáltat Kovács J. István. Amennyiben ezek mára elvesztek vagy megsemmisültek, akkor is érdemes egy kárlistára ezeket összegyűjteni. A szerző a történetmondásban próbál 6 Ezen történetek közül a legfontosabbnak a Kováts J. István névváltozatra vonatkozik: „Torna István, akkor még jogász, a későbbi érsekújvári plébános kedves tagja szintén a gárdának. Egyszer az egyetem erkélyéről beszél. Kifogy mondanivalójából. Nem jön zavarba: megénekelteti a tömeget, azután folytatja. Ő adja nékem a „Jézus István” nevet (a János István helyett), ez rajtam is ragad. Országszerte sokan hiszik, még évtizedek múlva is, hogy ez az igazi keresztnevem. Képviselő koromban a külügyminiszter is így írja alá azt a francia nyelvű megbízólevelet, amellyel kiküld az 1921-évi Lausanne-i világgyűlésre. így kéret magához egyszer Albrecht főherceg is...” (114-115. p.) Ezek mellett pl. a 151-152. lapokon található történet A presbiteri gyűlésről valamint a revolverek gyakorlatias felhasználásáról szóló beszámoló más anekdotagyűjteményekben is fellelhető. 7 ,A Kossuth-serlegnek évről-évre más és más egyetem, illetve főiskola városába kellene vándorolnia. Kolozsvárott látom még. További sorsáról nem tudok. [...] A serleg talán visszakerült Hibján Samu iparművész tanárhoz, aki az avatás idejére nem tudta az eredetileg tervezett serleget befejezni.” (114. p.) A serlegről még 1904-ben fénykép készült, mely megjelent: Magyar Iparművészet, 1904. 30. p. 8 ,A zsinat után megindul a püspökválasztási küzdelem. Bereczky Alberten kívül még három hivatalos jelölt van: Muraközy Gyula, Szabó Imre, Benkő István. Többen - bár nem vagyok hivatalos jelölt - engem is emlegetnek. Bereczky Albert megválasztása érdekében Kiss Roland államtitkár sorjában magához hivatja a jelölteket. Engem is magához hív a honvédelmi minisztériumba. [...] Elmondja két bűnöm. Az egyik az, hogy az egyetemi hallgatók 1905-ben az én vezetésem mellett verték meg a szocialistákat a Rökk Szilárd utcában. Megnyugtatom, hogy az utcán semmiféle ifjúsági mozgalomban nem szerepeltem. De a szocialisták által, a Rökk Szilárd utcában összetépett nemzeti zászló foszlányaival készített ifjúsági hadi-lobogót én avattam fel az Újvárosháza dísztermében. Kiss Roland megjegyzi, hogy ő is ott volt és »véresre tapsolta« a tenyerét.” (438-439. p.)
