Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KALÁSZATOK - Fazekas Csaba: "Forradalom után". Eltérések Cherrier Miklós egyháztörténetének 1847. és 1856. évi változatai között
86 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) Cherrier történetírói alapfelfogása eredeti kéziratából is kitűnt: mélyen elítélte a forradalmi jellegű változásokat, a reformkor politikai folyamatait az egyház szempontjából rendkívül károsnak tekintette, viszont nagyon is pozitívan méltatta az uralkodó tevékenységét, feltétlen bizalommal tekintett a Habsburg-házra. Soraiból a minden változást veszélyesnek tartó, állagőrző konzervativizmus felfogása rajzolódik ki, annak sajátos, a katolikus egyház aktuális állapotát (kiváltságait) minden eszközzel fenntartani kívánó véleménnyel együtt. Az 1856-ban kiadott kötetében az 1848-as forradalmat lépten-nyomon nemzeti szerencsétlenségnek, híveit lázadóknak minősítette, a cs.kir. csapatokat az igazságot helyreállító hadseregnek, Ferenc Józsefet pedig bölcs és igazságos uralkodónak. A magyar egyháztörténetet amúgy három nagy korszakra osztotta: a kezdetektől az Árpád-ház kihalásáig (1301), majd I. Ferdinánd trónra lépéséig (1526), és onnan saját jelenkoráig. Az utolsó időszakot nyilvánvalóan a Habsburg-ház magyarországi uralmával azonosította, szerencséjére ez éppen egybeesett a reformáció-ellenreformáció időszakával, az újkorral stb. Ez utóbbi részben külön alfejezetekben végigtekintett valamennyi egyházmegye történetén, elsősorban az érsekek és püspökök személyére, illetve tevékenységére koncentrálva. Valamennyi esetben kiegészítette 1847-es kéziratát az azóta bekövetkezett személyi változások ismertetésével és azok értékelésével. Ez több esetben érezhetően nehézséget okozott számára, hiszen újra kellett értékelnie egyes főpapok 1848-1849-es szerepvállalását. A reformkor utolsó időszakában bekövetkezett halálesetek nyomán több magyar érseki, illetve püspöki szék is betöltetlen volt 1848 tavaszán: az esztergomi érsek 1847 szeptemberében, az egri érsek, illetve a székesfehérvári püspök 1847 decemberében, a szepesi ugyanazon év márciusában, a győri egy évvel később (1848. március 7-én) hunyt el. (A váci püspökség 1845 óta vacantiában, vagyis üresedésben volt.) Ocskay Antal kassai püspök 1848 szeptemberében hunyt el.12 A Batthyány Lajos vezette magyar kormány kieszközölt néhány kinevezést az uralkodótól 1848. június 25-én: Hám János szatmári püspök esztergomi, Lonovics József Csanádi püspök egri érsek lett, utóbbi egyházmegyéjébe püspökként Horváth Mihály került, szepesi püspöknek Jekelfalussy Vincét, székesfehérvárinak Karner Antalt nevezték ki. A pápa azonban ezeket a kinevezéseket nem erősítette meg, nem történt meg az egyházi jóváhagyás (praeconisatio).13 Ráadásul az 1849. évi megtorlások .során több főpapot is eljárás alá vontak a magyar oldal iránti vélt vagy valós elkötelezettség miatt, lemondattak tisztségükről, vagy szabadságuktól is megfosztották őket, az önkényuralom támaszának 12 A püspökségek betöltésével, életrajzi adatokkal kapcsolatos információk forrása: Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790-1992. Bp., 1996. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 4.) 40-83. p. 13 A témáról ld. részletesen pl.: Adriányi Gábor: Püspökök kinevezése és elmozdítása 1848-1849-ben. In: Vigilia, 1998.10. sz. 722-727. p.
