Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
68 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) ját. [Értsd: Dávid „reakciósokat” támogat.] Az általa nagyra becsült Juhász nem lehet püspök, a ma már ismert múltbeli magatartása miatt, és mert nincs kapcsolata az egyházi élettel. Juhász világi történettanár volt, igen felkészült ebben a tudományban, de hiányzanak az egyházi kötődések. Ami a többi »önjelöltet« illeti, komolytalannak tartja, és semmi esélyük nincs, hogy a kerület lelkészeinek elismerését megkapják. [...] Tőkést jó teológusnak tekinti, akinél senki sem ismeri jobban a kerületet, ahol hosszú ideje dolgozik, a tekintélyes lelkészek elismerését bírja, viszont nem képes a »hivatalnok egyház«31 különféle reakciós irányzatainak harmonizálására, képes viszont együtt dolgozni az állammal. Nagy kijelentette, hogy semmilyen ellenséges megnyilatkozásról nincs tudomása. [Mármint Tőkéssel kapcsolatban.] Végül felvetettem, hogy mi lenne, ha őt jelölnék püspöknek, hiszen formálisan ennek semmi akadálya. Nagy azt válaszolta, hogy nem érzi felkészültnek magát erre a tisztségre, és nem vállalná. Azt mondta, a reformátusoknál a püspök mindig is személyiség volt, jól körvonalazható autoritással bírt, szavának súlya kell legyen, ő úgy érzi, semmi olyan különlegeset nem tett, amivel tekintélyt szerezzen. Ezért nem áhítozik a posztra.(Nagy sportoló típus, ténylegesen sportolt is, magáról beszélve kijelentette, 1,70-et átugrott, és tudja, hogy nem fog 1,80-at ugrani, így van ez a püspökséggel is).” A felügyelő számára a legfontosabb tanulság, hogy Nagy Gyula tudatában volt annak, hogy az egyházkerületi központ politikája túl kell lépjen a „hivatalnok egyház” gyakorlatán. Noha Nagy azt mondja, „még legalább tízen vannak olyanok, mint én”, ez a szerénység a körülményeknek is betudható. A felügyelő szerint lehetne motiválni a püspökjelöltségre, mert 1. Állampolgári magatartás és múltbeli szereplés szempontjából mindegyikjelöltnél jobban áll. 2. „Jó kiállású, világos gondolkozású, kimondja, amit gondol, a beszélgetésekben egészséges tájékozódásról tesz tanúságot, napjaink etikáját követi. 3. Lelkészként elismert, anélkül, hogy elsőrendű teológus lenne. Jó szervező (jó esperes). 4. Beszél magyarul, románul is jól, kevésbé jól németül. 5. Nem tudtam megállapítani, mi a véleménye róla a többi esperesnek.” 31 A „bisericä oficioasá” kifejezést használta, ami a „bisericä oficialä” = „hivatalos egyház” régies formája. Ugyanakkor a kontextusból egyértelmű, hogy Nagy Gyula azt a fajta egyházat értette ezalatt, amelyben a lelkész mindenekelőtt „hivatalnok”.