Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté

60

Egyháztörténeti Szemle X11I/2 (2012)

annyi híve van, mint a nagyváradinak. A Protestáns Teológiai Intézet Kolozsváron van, s noha jelenleg (az újjászervezés miatt) nem függ közvetlenül a kolozsvári püspökségtől, indokolt, hogy az őt fenntartó püspökség közelében legyen. A kolozsvári és nagyváradi püspökségek között sohasem volt egyetértés [...] Az egyesítés a következő intézkedések révén lenne megvalósítható: 1. Arday Aladár nagyváradi püspök nyugdíjazása (súlyos, gyógyíthatatlan beteg) és a presbitériumok irányítása, hogy kérjék a csatlakozást Kolozsvárhoz. 2. A Vallásügyi Államtitkárság főtitkára, Dumitru Dogaru folytasson tárgyalásokat Dávid Gyula püspökhelyettessel és Tőkés István tanácsossal a kolozsváriak részéről, illetve Búthi Sándor püspökhelyettessel és Benedek Imre tanácsossal a nagyváradi püspökség részéről, hogy megtalálják az egyesítés leghatékonyabb módozatait. Az egyesítés után kerülhetne napirendre Vásárhelyi János utódlásának kérdése és Búthi Sándor megválasztatása. [...] Megjegyzendő, hogy Búthi Sándor megválasztatása elképzelhető a két kerület egyesítése nélkül is, [...] ebben az esetben el kell indítani népszerűsítését. [...] A fentiek összegzéséből következik, hogy a kolozsvári püspöki tisztségre jelenleg pályázók, Dávid Gyula és Tőkés István [...] nem jelentenek garanciát arra nézve, hogy ilyen tisztségbe jutásuk hozzájárul az országunkban lévő népi demokrácia konszolidálásához. Úgyszintén a Vallásügyi Államtitkárság helyi szervei nem értenek egyet azzal, hogy fentiek kerüljenek ilyen pozícióba. [...] Egy idegen személy püspökké választása ugyanakkor megszüntetné a két jelenlegi pályázó közti nézeteltérést, és egészséges légkört teremtene a református lelkészi kar kebelében. [...] Megjegyezzük, hogy a Román Munkáspárt tartományi szervei egyetértenek a javaslattal.”«

Jelenleg nem tudni, hogy mikor és miért vetette el a Vallásügyi Állam- titkárság a kerületek egyesítésének tervét. Mindenesetre az állam figyelme egy viszonylag fiatal, több nyelvet beszélő, tudományosan is képzett lelkész, Csutak Csaba felé fordult. Érdekes módon a hivatalos egyházi közvélemény erről nem vett tudomást, ahogy látni fogjuk, egy évvel később a főgondnok őszintén meglepődött a kolozsvári vallási felügyelő ilyen irányú célzásán. A „Zöldi” fn. ügynöknek már korábban is vetélytársa volt, Vásárhelyi püspök ugyanis Csutakot teológiai tanárként szerette volna látni. „Zöldi” résen volt és igyekezett semlegesíteni a vetélytársat, ezért alaposan bekormozta a hatóságok előtt. i960, június 12-én írta:

„Csutak Csaba 1948-ig kizárólag vallástanár volt. Ebben a minőségében, ha jól emlékszem kétszer is kritizálták a Világosság című kolozsvári újságban. [...] Mindig kihangsúlyozza a vallásos emberek felsőbbrendűségét a vallástalanokkal szemben, és gyakran nyilatkozza, hogy szocializmust sem lehet építeni Krisztus nélkül. A felesége hasonló mentalitású, ezért is zárták ki a tanügyből 1959-ben.”

A feljelentés előtti napon Csutak Csaba a Farkas-utcai templomban prédikált („tanú rá László Éva kántor is)”. „Zöldi” a Máté 28:18-22 alapján tartott igehirdetést az alábbiak szerint idézte, illetve ismertette: 15

15 ACNSAS. I017757/2/14-18. sz. A jelentés aláírói: Iosif Breban ezredes tartományi főnök, Emil Márgineanu százados, ügyosztályvezető-helyettes.