Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Galo Vilmos: A Beretkei Református Árvaház története (1929-1944)

40

Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012)

árvaház céljaira történő, megadóztatását tegye egységessé és kötelezővé minden egyházmegye számára.52 A konvent elutasította a javaslatot, mint ahogy a tiszáninneni egyházkerület is elvetette a Gömöri Arvaházi Ellátási Bizottság azon indítványát, mely értelmében a kerület lelkészeit és tanítóit évi 30 Ke, a gyülekezeteket pedig 10 fillér/fő befizetésére kötelezzék az árvaház javára.53 * Az egyre szaporodó hátralékok idővel arra kényszerítették a gömöri egyházmegyét, hogy felülvizsgálja eddigi, árvaházi célokat szolgáló adóztatási politikáját, és 1935. január i-jétől 60 Ke -ra szállította le a lelkészek-tanárok éves árvaházi járulékát, míg a hátralékot felhalmozók számára annak kifizetésére kölcsönt ajánlott fel évi 6%-os kamatra.« Ez sem hozta meg a várt eredményt, úgyhogy két év elteltével ismételten felére csökkentették a befizetendő járulék összeget.55

Fontos bevételi forrást jelentettek az intézmény számára az önkéntes adományok, melyek egy részét alapítványi formában, másik részét pedig egyszer felhasználható adományként jegyezték. Az utóbbiból származó bevételek a gazdasági válság elhatalmasodásával párhuzamosan csökkentek, majd a harmincas évek közepétől újra növekedést mutattak. Az alapítványtevők közül ki kell emelni az 1929-ben leköszönt tiszáninneni püspököt, Pálóczi-Czinke Istvánt, aki az általa írt és roppant népszerű vallásoktatási könyveinek teljes jövedelmét ajánlotta fel az árvaház céljaira.56 Kezdetben a konventen keresztül történt a könyvek terjesztése, a bevételt pedig a konventi pénztár az árvaház számlájára utalta, majd 1935-től maga az árvaház vette át a terjesztéssel járó feladatokat is.5? Az alapítványokban felhalmozott tőkét nem kizárólag betétkönyveken kamatoztatta az árvaház. 1933-ban az alapítványi pénzek egy részéből 87 868.50 Ke értékben szántóföldet vásárolt Gömörpanyit és Csoltó határában, melyet bérbe is adott.58

Nem magas, de rendszeres bevételt eredményeztek a mindenkori árvaházi igazgatók személyes gyűjtőútjai. Kezdetben Bácsy Gyula egyedül járta a református gyülekezeteket adományokért, később viszont már a közelebbi, főként gömöri gyülekezetekbe az árvákat is magával vitte, akik műsorral örvendeztették meg a jelenlevőket. Ezeken az árvaesteken az árvaház vezetője rövid prédikációt tartott, diavetítéssel egybekötve bemutatta az árvaház történetét és az ott végzett munkát, majd a kis árvák versekkel, énekekkel, rövid" színdarabokkal szórakoztatták a publikumot. A

52 Csabay, 1932. (35) 34-35- p53 Szőke, 1935. (94) 134. p.

sí A Gömöri Református Egyházmegye 1935. évi június hó 3-án Tornaiján tartott rendes tavaszi — és 1935. évi augusztus hó 29-én Hanván - esperesi beiktatási ünnepéllyel egybekötött - őszi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. Szerk.: Lenkey Lajos. H. n., é. n. [1935.] (30) 42. p.

55 Lenkey, 1935. (31) 51-52. p.

56 1938-ban az ún. Czinke-alap mintegy 64 000 Ke, vagyis 10 000 pengő értéket képviselt. A Gömöri Református Egyházmegye 1939. szeptember hó 21. napján Tornaiján tartott évi rendes közgyűlé-sének s bírósági üléseinek jegyzőkönyve. Szerk.: Konkoly-Th.[ege] István. H. n., é. n. [1939.] (továbbiakban: Konkoly-Thege., 1939.) (III. függelék) 124. p.

5? Soós, 1936. (1. sz. melléklet) 110. p.

58 Soós, 1935. (Melléklet az 56. számhoz) 172. p.