Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
28 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) Az uniós ügyi összefoglalók sorát egy dátumozás nélküli 1772-es nyilatkozat („Äusserung”) zárja le, melyet Mária Terézia saját parancsával reponáltatott.68 Az irat „brevi manu” került az Államtanácsba, vagyis Blümegen kezéhez ment, aki véleményező előterjesztésével együtt adta le oda. Ez alapján a szerzőséget szintén lehet szűkíteni: Brukenthal, Auersperg gubernátor, van der Mark és befolyásos katolikus egyháziak, mint Bajtay püspök vagy Delphini árvaház-igazgató folytattak Blümegennel ilyen típusú hivatali levelezést.6 *« Ez a jelentés a korábbiakhoz hasonló megállapításokra jutott: Gyakran unitusnak tartják, ami egyáltalán nem unitus. Az áttért egyháziaknak mindössze saját hasznukra van gondjuk, tudatlanságuk nagy. Komoly szemrehányással illette őket, „mert a figyelmen kívül hagyott tanítás egy szerencsétlen népet hagy szomorú sötétségben”.7° De nem is voltak abban a helyzetben, hogy népüknek tanítsák az igazi hittételeket.71 Összefoglalásképpen elmondhatjuk, az 1760-70-es évek erdélyi vallási uniós politikáját feloldhatatlan ellentmondások feszítették. Ezek a következők voltak: 1. Az unitusok és a latin rítusúak között kölcsönösek voltak a nemzetiségi és nemzeti ellentétekkel összefonódó vallásiak ellenérzések. 2. Az unitus papság megélhetési és műveltségi szintjének emelése a központi államigazgatás szerint túlzott anyagi ráfordításokat igényelt. 3. A bécsi udvar Erdély belbékéje érdekében úgy akarta tolerálni a görögkeleti felekezetet, hogy közben aktív misszionálásuk lehetőségét megőrizhesse. Mindez feloldhatatlan feszültséget eredményezett a türelmi és az uniálási politika között. 4. A bécsi elit elégedetlen volt az erdélyi köz- igazgatás uniós ügyi javaslataival, ráadásul a protestáns Brukenthalt is távol kellett tartani a kérdéstől. Az idegenek bevonása ugyanakkor több szempontból tovább nehezítette a terület hatékony kezelését. Hiába gondolta át Bartenstein 1762-ben, Koller 1768-ban és 1770-71-ben, van der Mark tanácsos 1771-72-ben alaposan a kérdést, és tettek tanúbizonyságot időnként igen alapos tudásról és zseniális megfigyelőképességről, az uniós ügy alapvető belső divergenciáit semmilyen szisztéma nem volt képes áthidalni. Az Államtanács által 1762 óta szorgalmazott rendszerszintű összefoglalás így nem született meg, s nem hozhatta meg a tőle várt eredményeket. 68 Brevi manu egy névtelen nyilatkozata, „1772 ...” (sic!) - HHStA. StRP. 1061/1772. sz. Tárgy: az erdélyországi unió. 69 A kérdéshez ld.: Kovács Kálmán Árpád: Adalékok az erdélyi vallásügy államtanácsi, kancelláriai és guberniumi tárgyalásaihoz, 1765-1773. In: Regnum - Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2002.1-4. sz. 119-121. p. z° „Dan den außer Acht gelassenen Unterricht ein unglückliches Volk in der bedauerlichen Dunkelheit.“ 71 „Die wahren Glaubenssätze beizubringen“. Idézi a 68. sz. jegyz.-ben említett névtelen nyilatkozat alapján: Klima, 1941. 255. p.
