Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
18 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) láriától bekért, az erdélyi pópák jobb instruálására szolgáló, a pópák születési és tartózkodási helyét is pontosan feltüntető kimutatásokra vonatkozott. Az első ügyben a bécsi kormányzat Novakovich készülő lemondása idején habozni kezdett, hogy a jövőben püspököt neveztessen-e ki a helyére, vagy csak adminisztrátort. Az ügyben megszólalt az unitus püspök is. Rednik az összes ortodox feletti lelki főséget magának kérte, és a dévai esperest szerette volna proto-archidiaconusi (főesperesi) címmel kineveztetni, unitus teológust téve mellé a balázsfalvi baziliták közül.27 Az Illír Deputáció elnöke, báró Koller a szerv 1768. január 19-i jegyzőkönyvében feltett két kérdést: 1. Nem kell-e a továbbiakban közösen egyeztetni az Erdélyi Udvari Kancelláriával az újonnan kinevezendő püspök ügyében? 2. Nem kell-e a legsürgősebben közelebbi tájékoztatást kérni egyrészt az erdélyi nem unitusok helyzetének lényeges vonatkozásairól, másrészt arról, hogy - egyáltalán - ki kell-e nevezni a nevezett rítus egy új püspökét. Az erdélyi ügyekért felelős kormányszerv úgy találta, az erdélyi görögkeleti püspök kinevezésének szükségszerűségéről való tanácsadás az ő feladata, így az uralkodó több mint egy hónap késlekedéssel, február 25-i keltezéssel az Illír Udvari Deputáció előterjesztésére a következő teljesen elutasító értelmű döntést hozta: „Ami ellenben egy nem unitus erdélyi püspök jövőbeli kinevezését illeti, ez az ügy nem tartozik a Deputáció ágendái közé.”28 A második üggyel kapcsolatban az Illír Deputáció az 1767. március 9-i jegyzőkönyvben azt a javaslatot tette, „hogy egy hasonló tájékoztatást az Erdélyben található exempt skizmatikus budai püspöktől is be lehetne kérni a nevezett Nagyfejedelemségben alkalmazott pópákat illetően, ahol a veszély még nagyobb, mint Magyarországon és a többi örökös tartományban.” Mária Terézia „placet”-ja nyomán 1767. április 6-án átirat ment az Erdélyi Kancelláriához. Erdély udvari kormányszerve április 25-én ki is bocsátott egy dekrétumot Dionysius Novakovich nem unitus püspöknek, amely elrendelte az összes pópa összeírását, és megtiltotta a továbbiakra nézve, hogy a püspök idegen (születésű) pópát fogadjon be.29 A listákat az uralkodónő az Erdélyi Udvari Kancelláriától kérte be kibocsátásra, és itt a kurrens dolgok között tárgyalták.3° A Kancellária ebben az ügyben is jogkörének sérelmét érzékelte, és kérte a Deputáció kirekesztését az ügymenetből (A koncertációs jegyzőkönyv szerint.). A listákkal kapcsolatban 27 MOL. B 2. 476:1768. sz. Idézi: I. Tóth, 1998. 227. p. 28 Báró Koller 1768. március 29-i előterjesztése [...], ld. 4. sz. jegyz. Tárgy: az Illír Deputáció erdélyi hatásköre. (Talán az erdélyi görögkeleti püspökség betöltésének nehézségeire és bonyolultságára utal, hogy Mária Terézia feltűnően sok idő múlva reagált.) 29 1767. április 25-i dekrétum a Guberniumhoz. 1767. április 6-i átirat az Illír Udvari Deputációhoz. - MOL. B 2.176:1767. sz. 3° Pontosabban a szöveg szerint az uralkodói döntés egy kurrens ügyek jegyzőkönyve kapcsán keletkezett. A kurrens ügy a korabeli hivatali gyakorlatban a hivatali ügymenetben újonnan előkerülő ügyeket jelentette. A “Protocoll in Current Sachen” valószínűleg azt jelenti, hogy az ilyen természetű ügyekről - ha talán külön kancelláriai tárgyaláson nem is vették elő őket - mindenképpen külön iratot szerkesztettek.
