Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Kálmán Árpád: Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői (1762-1772)
Az erdélyi vallási uniós politika rendszerének főbb jellemzői 15 Adódik ezen a helyen még egy kérdés: ki a felelős azért, hogy az unitus klérus 1759 előtti megfelelő létszáma és nagy többségében a vallási unió melletti megmaradása ellenére is teljes mértékben csődöt mondott? Bartenstein 1761-es előterjesztésében úgy értékelte, hogy a túlzott uniálási buzgalom előhozott minden hibás dolgot („alles irrige”), ami ugyan nem igazolta, de mentegette a dolgokat.15 Az 1758 előtti unió számos olyan gyenge ponttal rendelkezett, amely mind lelepleződött az elszakadási mozgalom kapcsán. Báró Koller 1768-ban mégis azt írta, hogy „Mindenesetre Őfelsége ezt az először megjegyzett körülményt16 semmiképpen sem kegyeskedett annak az állításnak az alátámasztására felhasználni, [...] hogy [a dologban] az ottani püspökök és a rajtuk kívüli latin klérus részben elégtelen, részben túlzott buzgalommal véghezvitt magatartása lett volna a hibás. ”17 Az „übrigen lateinischen Cleri” megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy a kemény kritikát a 40-es évek római katolikus püspökei kapták: a tisztet 1741 és 1748 között betöltő Klobusiczky Ferenc és 1749 és 1759 között Sztojka Zsigmond Antal. Mária Terézia azonban uralkodói kegyből, az uniálási szándék mentő körülményére tekintettel úgy döntött, nem marasztalja el az erdélyi római katolikus klérust. Ugyanakkor az is tény, hogy az államhatalmi szervek a kritikus időpontban szintén nagyfokú hozzá nem értésről, zavarodottságról és határozatlanságról tettek tanúbizonyságot, és a nem helytálló eljárásuk miatt szintén gyakran kényszerültek mentegetőzésre.18 Báró Bartenstein a Kancellária nélkül csak saját véleményét foglalhatta össze az erdélyi uniós ügy alapproblémáival kapcsolatban. Előterjesztése nyomán Mária Terézia megbízta a Kancelláriát, hogy haladjon tovább az adományozó levelek kiállításával, és Erdély politikai szerve külön is megkapta a megbízást, hogy Bartensteinnel közösen dolgozzon ki egy szisztémát, hogy hogyan lehetne az uniót támogatni.19 A formális rendszer kidolgozásának ügye azonban itt évekre el is akadt. Az erdélyi közigazgatás erejét uniós ügyben is sokkal sürgetőbb gyakorlati problémák megoldása kötötte le. Az erdélyi ortodox egyház szervezetének alapjait a királynő az 15 „Der übertriebene Unions Eyffer hat alle irrige vorgeben, wo nicht gerechtfertiget, doch entschuldiget.” 16 Vagyis hogy lelepleződtek az unió gyenge pontjai, és maga az unió is kis híján odalett. 17 „Diesen erstbemerkten umstand geruhen jedoch Euer May(estät) mit nich- ten dahin aufzunehmen, alß wann mann jenes so diesfalls zu selber Zeit veranlasset worden, alß einen minder richtig bestandenen Fürgang auszudeuten wolte, die theils mit einem übertriebenen eifer befangener Beneh- mung der dasige Bischöfe und übrigen lateinischen Cleri hatte hieran vorzüglich schuld.” Báró Koller 1768. március 29-i előteijesztése [...], Id. 4. sz. jegyz. 18 Álljon itt példaként a Bartenstein osztrák alkancellár és illír deputációs elnök kínos mentegetőzése, amikor kifecsegi a kifejezett uralkodói titoktartási szándék mellett meghozott határozatot az erdélyi görögkeleti püspökség felállításáról 1758-ban, és ezáltal - tápot adva Nenadovics karlócai metro- polita ellenakciójának - áttételesen az 1759-61-es Sofronius-féle vallási mozgalom elindítójává vált. TrócsáNYI, 1988.245. p. Ld. 3. sz. jegyz. 19
