Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása a mai magyarországi református énekeskönyvben

4

Egyháztörténeti Szemle XI1I/2 (2012)

megjegyezte: „Molnárt elég lett volna egészen szokatlan archaizmusaitól megszabadítani, mert az ő szövegét a nép már szinte egyenesen Szent Dávidénak tartja, úgy tiszteli.”4 *

Igaz, arról, hogy ez a széleskörű zsoltárismeret minden zsoltár minden versszakára vonatkozott-e, nincsenek teljesen megbízható feljegyzések; erre (általában) nem gondolhatunk. És nyilván egyes vidékek, egyes egyházközségek között e téren is régebben szintén voltak különbségek. Az énekeskönyvek összeállítói pedig - a racionalizmus, a kegyességi mozgalmak hatására is — az 1806/1813-as új debreceni énekeskönyvtől fogva a legtöbb énekeskönyv-kiadásban már kérdésesnek látták a teljes zsoltár- anyag (a 150 zsoltár mindegyik versszaka) és a régi dicséretek egy jó részének közlését vagy éneklésre való ajánlását. Arra való hivatkozással is, hogy például a zsoltárok, zsoltárversek egy része túlságosan részletező vagy erősen kötődik az ószövetségi zsidóság történetéhez, mindennapjaihoz, amelyek az újabb kor embere számára kevésbé követhetők; s azt is megjegyezték, hogy az énekeskönyv egy nagy részét az istentiszteleteken egyébként sem használják.'' Ez a szemlélet aztán a legtöbb későbbi énekeskönyvben is megmaradt, sőt erősödött, s elég gyakran a szövegek helyenkénti kisebb- nagyobb módosításával, modernizálásával társult.

E folyamatot a mai egyházi tudományosság - joggal - nem tartja szerencsésnek, noha abban megoszlanak a vélemények, hogy a Szenei Molnár fordította zsoltárokból, a régi énekekből szabad-e kihagyni, illetve egyes versszakaikat szabad-e mellőzni, és a szövegükön (ha elavult, nehezen vagy félreérthető) módosítani, ha pedig igen, akkor milyen mértékben és módon.

A mai énekeskönyv,6 7 amelyet 1948-ban egy bizottság, annak előadójaként és az énekeskönyv szerkesztőjeként elsősorban Csomasz Tóth Kálmán eredetileg próbaénekeskönyvként állított össze, sok értékes régi éneket hozott vissza, Szenei Molnárnak mind a 150 zsoltárát közli, a zsoltárverseknek pedig a 74 %-át, az 1425-ből 1052-t,7 (jóval) többet, mint ami számos újabb kori énekeskönyvben található. Az előszó szerint a szövegeken csak ott és annyit igazítottak, „amennyit a ritmikus dallamok az énekbeli hangsúlyozás miatt megköveteltek. A nagyon részletező, avagy más okból

4 Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. Második kötet. Bp., 1889. 527- Ps A református éneklés történetéről, a zsoltárszövegek hagyományozódásáról ld. pl.: CsomaszTóth Kálmán: A református gyülekezeti éneklés. Bp., 1950.; H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének. Bp., 2004.; Bódiss Tamás: Az 1948-as énekeskönyv a református egyházi éneklés történetében. Bp., 2008.; Fekete Csaba: A genfi zsoltárok elterjedése hazánkban. In: Kálvin időszerűsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról. Szerk.: Fazakas Sándor. Bp., 2009.185- 242. p. (továbbiakban: Fekete, 2009.)

6 Énekeskönyv magyar reformátusok használatára. Bp., 1948. [1949]. (Majd számos további kiadás. Továbbiakban: Ék.)

7 Ld. Csomasz Tóth Kálmán: A megújított jugoszláviai énekeskönyvről. (1973) In: Hagyomány és haladás. Csomasz Tóth Kálmán válogatott írásai születése 100. évfordulójára. Szerlc.: Bódiss Tamás. Bp., 2003. 641. p. (Az idézett adatok a mai magyarországi énekeskönyvre vonatkoznak.)