Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
10 Egyháztörténeti Szemle Xlll/1 (2012) Hittudományi Akadémiára küldte. 1953. május 3-án állami nyomásra kitiltották az intézményből, 1956. október 11-én visszavették, 1957. május 17-én ismét letartóztatták, decemberben szabadult. 1958. június 13-án szentelték pappá. Tabódy ezután Shvoy Lajos utasítására továbbra is a szemináriumban maradt. Mivel idősebb volt társainál,26 tekintélye néhány elöljárónál is nagyobb volt. A székesfehérvári főpásztor tartotta Tabódyval folyamatosan a kapcsolatot, informálta, milyen gondok merültek fel - elsősorban a hivatalos politika szempontjából - a kispapokkal kapcsolatban. 1956 után a kispapok elleni nyomozást a szemináriumi elöljárók végezték. Ezek „az állam által valamilyen ok miatt kényszeríthető emberek voltak, kivéve az akkori spirituálist”.27 A Budapesti Központi Papnevelő rektori teendőit 1957 és 68 között Potyondi Imre látta el.28 Az ő szerepe a későbbi történésekben is sajátos. 1957-ben a szemináriumról kispapokat vitt el a karhatalom. Ennek gyakorlati indító oka igazán nem volt, csupán az a feltételezés, hogy valamilyen módon részt vettek a forradalom eseményeiben, amit azóta sem sikerült bizonyítani senkinek. Az eltávolított szeminaristák között volt Tabódy István, aki rövid idő múlva újból Shvoy Lajos közbelépése miatt került vissza a szemináriumba. Tabódy lett az ellenállás kiindulópontja. 1958-ban újra el kellett hagynia a szemináriumot tíz társával együtt, ahová azonban továbbra is szabadon bejárhatott. A bent maradóktól a kizártakat elítélő nyilatkozatot akartak a püspökök segítségével kicsikarni. Shvoy Lajos saját szeminaristáit ennek megtagadására szólította fel. Tabódy ezután bekapcsolódott az ún. földalatti mozgalomba, amelynek célja, hogy az egyre növekvő lelkészhiányt titokban felszentelt új papokkal pótolja. Erről a püspökök tudtak. Volt, aki nem értett vele egyet, nem támogatta. A székesfehérvári főpásztor azonban két diakónusát pappá szentelte. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó ezért megneheztelt rá, mert ezzel az idős püspök megszegte az állam és az egyház közötti megállapodást, továbbá - úgymond - elárulta a püspöki kart. Tabódy életdrámájának második felvonása, hogy 1961-ben tizenkét esztendőre ítélték nem utolsósorban azért, mert jelentős részt vállalt abban, hogy az egyházüldözés évtizedeiben a papság ellenálló része állami engedély nélkül, a hatalom szempontjából titokban szentelt fel papokat. Bűnéül rótták föl, hogy külföldi követségeken, így a francia diplomáciai képviseleten keresztül kapcsolatot tartott a Vatikánnal.29 * A börtönben is bátor magatartást tanúsító pap a vele - jóval később - készített riportot a következő gondolatokkal zárta: „A Jóisten még Recsken három képben megmutatta a jövőmet. Nem álmomban, hanem ébren, beszámítható állapotban. Gyönyörű templom mennyezetet láttam. Amikor beállítottam Shvoy atyához azzal, hogy pap akarok lenni, ő bevitt a kápolnába imádkozni. Fölnéztem a mennyezetre, ugyanazt láttam.”3° 26 Tabódy István a II. világháborúban a fronton harcolt, és súlyosan megsérült. Ezután kérte felvételét a Központi Szemináriumba, ahol kiemelkedő szervező munkája miatt a kispapok egyik vezére lett. 27 Elmer István: Börtönkereszt. Bp., 1994. (továbbiakban: Elmer, 1994.) n4- P28 Névtár, 1977. 272. p. 29 Névtár, 1977.112. p. 3° Elmer, 1994.127. p.
