Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - RECENZIÓK - Tóth Krisztina: Hubert Wolf: A pápa és az ördög. A vatikáni levéltárak és a Harmadik Birodalom
108 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) szemléletes bemutatását adja, megismertetve az olvasót a Rítuskongregáció és a Szent Officium bonyolult ügymenetével. Számos jelentős kérdést vet fel, például a keresztény antijudaizmus és a faji antiszemitizmus elhatárolásának, illetve esetleges kontinuitásának kérdését. Finom érzékenységgel mutatja be a Kúrián belül megnyilvánuló véleménykülönbségeket. Nem elégszik meg a szóban forgó ügy hátterének és körülményeinek, valamint következményeinek feltárásával, hanem a nagypénteki liturgiában a vitatott részek további sorsát is végigköveti. A következő nagyobb fejezet rendkívül érdekes kérdést tárgyal, a birodalmi konkordátum előtörténetét. Többek között arra keresve a választ, hogy van-e összegfüggés a között, hogy a Centrumpárt 1933. március 24-én megszavazta a felhatalmazási törvényt, március 28-án a püspökök visszavonták a nemzetiszocializmust elítélő nyilatkozatot, s áprilisban megkezdődtek a tárgyalások a konkordátumról, illetve vajon Rómából kezdeményezték-e ezeket. Ennek megválaszolásához széles körű áttekintést nyújt a római Kúria megváltozott ügymenetéről, Pacelli bíboros államtitkárnak a pápával és a különböző diplomatákkal folytatott kihallgatásairól,7 s ismerteti Orsenigo berlini nuncius jelentéseit a német politikai helyzetről.8 Kiválóan mutatja ki a szerző, hogy ha Pacelli bíboros államtitkár irányította volna az eseményeket, akkor bizonyára nem lett volna hajlandó engedményekre ellenszolgáltatás nélkül. Ezt követően egy meglehetősen kényes téma kerül terítékre: a zsidóüldözések és a Vatikán hallgatása. Wolf számos konvertita és zsidó által írt levelet elemez, amelyekre gyakran nem érkezett Rómából válasz. Köztük az 1998-ban szentté avatott Edith Stein levelét, aki a beuroni főapáton keresztül küldte kérését a Szentatyához, s így legalább - rajta keresztül - egy rövid, noha meglehetősen diplomatikus választ kaphatott. Sőt, levele az 1933- április 20-i, a pápának a bíboros államtitkár részére adott kihallgatáson szóba került, amely eddig a kutatás számára ismeretlen volt. A szerző érdeme, hogy sikerült meghatároznia a közvetítő személyét. Arra is rámutat, hogy a németországi egyre erősödő zsidóüldözés ellenére a téma alig kerül szóba a Vatikánban. XI. Pius pápaságának utolsó éveiben állt be egy jelentős fordulat, ugyanis a beteg egyházfő ekkor elhatározta, hogy határozottabban fellép a nemzetiszocializmussal, annak faji ideológiájával és a zsidóüldözéssel szemben. A fasizmus ellen írt egy beszédet, valamint a faj elméletet elítélő enciklikát készíttetett elő. Végül egyik sem jelent meg, Pacelli döntésének köszönhetően. A szerző gondos mérlegelést követően arra a következtetésre jut: XII. Pius is szívesen szólalt volna fel nyilvánosan, de neki meg volt kötve a keze, mivel a világ katolikusaiért volt felelős. 7 Pacelli ezekről készült feljegyzéseiből az 1930-as évre vonatkozóan nemrég jelent meg egy forráskiadvány: I »fogli di udienza« dei Cardinale Eugenio Pacelli Segretario di Stato I (1930). A cura di Pagano, Sergio - Chappin, Marcel - Coco, Giovanni. Cittä del Vaticano, 2010. (Collectanea Archivi Vaticani, 72.) 8 Cesare Orsenigo 1933-as jelentései online is olvashatók: Berichte des Apostolischen Nuntius Cesare Orsenigo aus Deutschland 1930 bis 1939. Teil I. Das Jahr 1933. Hrsg.: Brechenmacher, Thomas. Online: http://194.242.233.156/ [2011. november.]
