Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Simon Ervin: Szigeti Jenő: Egyházak - egy világ végén
188 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) folyószövegben. A kötet egységes megjelenésének, kivitelezésének bizonyára nem lett volna kárára. A komolyabb problémák a hivatkozások precíz visszakereshetősége és következetes szerkesztése terén figyelhetők meg. Lássuk a legszembetűnőbb hibákat! Gondoljuk meg kétszer is, hogy helyesen, következetesen, a megfelelő helyen alkalmazzuk-e az „i.m.” és „u.o.” rövidítéseket. Fokozottan illik erre ügyelni, főként, ha egyidejűleg egy szerző több írásával is dolgozunk. Az egyszerzős bibliográfiai tételek megkülönböztetésének egyébként szerencsésebb módja az évszámmal való megjelölés. Levéltárak és részlegeik nevének rövidítéssel történő megadásakor, ha egy mód van rá, nem érdemes spórolni. Még akkor sem, ha közismert vagy annak gondolt rövidítést kellene is feloldanunk. Továbbá ezt konzekvensen, a legelső előforduláskor is fel kell tüntetni! Alapvető elvárás, hogy lehetőleg valamennyi könyvészeti adatot (szerző, cím, hely, kiadó, évszám, oldal) feltüntessük. Sajnos kisebb hiányosságok azért e téren is felfedezhetők a műben. Tapasztalatból mondhatom, hogy a Baptista Levéltár anyagaiban valóban „nem egyszerű” a tájékozódás, ennek ellenére egy-egy esetben mintha lemaradtak volna a levéltári fondok számai. Ezek jelentőségét felesleges ecsetelni. Már-már meglepetés nélkül vettem tudomásul, hogy a jelen kötet sem kerülte el számos korábbi egyháztörténeti és néprajzi munka visszatérő típushibáját. Miről is van szó? Szigeti Jenő máig legtöbbet hivatkozott tanulmánykötete 1981-ben látott napvilágot.« Érthetetlen módon itt és másutt is - komoly színvonalú tudományos munkákban — helytelenül hivatkoznak e kötetre. Rendszerint Megemlékezzél az útról formában. Ez esetben ráadásul szőrszálhasogatás- nál többről is van szó, ugyanis a szóban forgó kötet megjelenése után, egészen pontosan 1982. február 21-én egy rövid könyvismertetőt közölt a Reformátusok Lapja a friss munka kapcsán Megemlékezzél az útról címmel. Már csak e cikk miatt sem szerencsés félrevezetőén megadni a pontos címet. Bár javára biztosan nem válnak e nyilvánvaló formai hibák a kötetnek, azért még nem lépik át azt a határt, ahonnan már élvezhetetlen és használhatatlan lenne a könyv. Ismerve napjaink könyvkiadási nehézségeit és a jelen kötet megjelentetése körüli akadályokat, hálásak lehetünk, hogy egyáltalán újabb kötettel gazdagodott a hazai egyháztörténeti, vallási néprajzi, művelődéstörténeti paletta. Ha megpróbáljuk elhelyezni a kötetet a hazai szakirodalomban, azt mondhatjuk, hogy tartalmilag mindenféleképpen előkelő helyre sorolandó. Utóbbi megállapítás - nem meglepő módon - különösen igaz a könyv első, már többször taglalt részére. Évtizedek óta hangoztatjuk a sajnálatos tényt, miszerint még mindig hiányzik a hazai szabadegyházak átfogó történetét feldolgozó nagy szintézis. Már 1983-ban így vélekedett e kérdésről Lendvai L. Ferenc a Világosság hasábjain Szigeti 1981-es művének ismertetése kapcsán: „Szigeti Jenőnek a szabadegyházak hazai történetéből vett témákat tárgyaló tanulmányai hézagpótló jelentőségűek, noha a 4 4 SZIGETI Jenő: „És emlékezzél meg az útról”. Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981.
