Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
8 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Ezekből az tűnik ki, hogy értelmes, írni-olvasni tudó ember volt, ispánként a földesúrtól kapta a fizetését és részt vett az urát illető javak begyűjtésében mint ilyen nem biztos, hogy a legnépszerűbb volt a helybéliek között. Nem tudni, milyen rokoni kapcsolat fűzte ahhoz a Bakos Benedekhez, akit szintén mint őrségi ispánt perelt be az őrségi jobbágyokkal együtt a földesúr bizonyos kötelességei elhanyagolása miatt 1658-ban.25 Ifj. Békés György, akit szintén nehéz elhelyezni a családfán, 1681-ben, a Batthyány családdal egyre feszültebbé váló helyzetben az őrségiek szószólójaként lépett fel.26 1682-ben Békés Györgyöt (nem tudni, a fentebbi ifjabbat vagy az idősebbet) és Bakos Jánost a földesúri hatalom ellen lázadókként említik.2? Békés György az őrségiek képviselőjeként szerepel 1685-ben is, amikor végre pontot raktak a viszálykodás végére egy egyezménnyel.28 Az látszik mindebből, hogy a család különböző tagjai hosszabb időn keresztül fontos szerepet játszottak az őrségi társadalomban. 2.2. Dávidházy I. Mihály Békés Péter egyetlen gyermekéről van tudomásunk. Ő az első, akinek a nevében feltűnik a Dávidházy név, egyelőre többnyire mint Dávidházy Békés Mihály fordul elő, de gyakran már csak mint Dávidházy Mihály. Ő az első a családban, aki értelmiségi hivatást választott, református lelkész lett. Családja gyermekkorában még Szalafőn élt, később költözhettek át a közeli Kerkáskápolnára.29 * * 1695 és 1713 között ugyanitt, Kerkáskápolnán szolgált lelkészként.5» A család hosszú történetének talán legizgalmasabb mozzanata az, hogy miként lett Dávidházy Mihályból református lelkipásztor. Indíttatásáról sajnos nem tudunk bizonyosat, így csupán találgatni lehet. Elképzelhető, hogy közrejátszott döntésében az Őrségnek a Batthyány családdal való viszálya, melynek végén az őrségiek elvesztették kiváltságaikat. Könnyen lehet, hogy valamelyes kiemelkedésre számított a jogvesztett környezetből a lelkészi szolgálatba állással. Felmerül a kérdés ugyanekkor, hogy élt-e még a család a 17. század végén a már több mint száz éves nemességével. Amennyiben nem, az újabb indíték lehet, a gyakran, azonban főleg a Tiszántúlon, hallgatólagos nemesi jogállással járó lelkészi hivatal vállalásához. Minderről sajnos nem tudunk semmi bizonyosat, és nem lehet a számításból kihagyni a teljesen személyes, egyéni hitből fakadó döntést sem. Ki kell ugyanis emelni, hogy akkor, amikor Dávidházy Mihály lelkész lett a Dunántúlon, gyakran kerültek a protestáns lelkészek igen sanyarú helyzetbe az ellenreformáció erősödésével. így legalábbis kétséges, hogy társadalmi pozícióját vagy egzisztenciális biztonságát tekintve 25 Stahl, 1974. 229. p. 26 Stahl, 1974.394. p. 2? Stahl, 1974.396. p. 28 Stahl, 1974.399. p. 2l> TtREL. DLL. I. 29. Békés József és György levele. 1804. VIII. 26. 3» A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1760. Szerk.: KÖBLÖS JÓZSEF - KráNITZ Zsolt. Pápa, 2009. (Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések, 10.) (továbbiakban: KÖBLÖS- Kránitz, 2009.) 373. p.
