Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak a2 ... 83 rosszabb, annál jobb” tézis kap több megerősítést^7 (Eszerint minél sanyarúbb sorsa van valakinek a földi életben, annál kedvezőbb fogadtatásra számíthat a Mennyekben. A tétel Medgyesinél is verbalizálódik: „Az Isten a sanyarúsággal fiúvá fogadottságunkat akarja megpecsételni, mert valamely fiát ő szereti, megvesszőzi”.) Kiderül, hogy „az leg iobb erkölcsű és gyengébb gyermekek leg halandóbbak, és az ió elméiűek leg hamarébb meg haraguznak, és meg mérkődnek.” Továbbá, hogy „az gyors és éles elmuiek ritkán élnek sokáig. Mely dolgon igenis czudálkozhatnánk, ha hozzá nem szoktunk volna.” Mivel a jó mag sokkal többet tűr, az igaz hitűeknek is többet kell tudni elviselni, mert „Akit az Úr szeret meg is sanyargatja”.58 „Mint hogy ió jeli az, mikoron a szőlő vesszők mintha igen könnyeznének”, ilyenkor azt reméli a gazda, hogy bőséges termés lesz, „ezenképpen az sem gonosz jel, mikor valamely házban sok féle kereszt, nyomorúság és keserűség találtatik. Igaz keresztények laknak ott, kiknél a keserűség örömre fordul. Ezért a keresztet Istenünktől jó néven, zúgolódás nélkül fogadjuk”. Az írás anagogikus értelemben a jövendő kedvező eseményeit vetíti előre, a „mag” képe magában foglalja a Pál apostoltól az egyházatyákon át a későbbi gondolkodókig hagyományozódott négyes értelmezés minden lehetséges variánsát, melyek a korabeli befogadót a dekódolásban minden bizonnyal befolyásolják. A juhokra festett keresztről szóló példával szemlélteti, hogy minél nagyobb mértékű a sanyargattatás, annál inkább szembetűnő Isten számára annak elszenvedője: „Mennél súlyosabb az keresztién emberen az keserűség, annál ismeretesb az Úrnál.” A vonatkozó argumentáció a tél hideg voltából és a térben felmérhető távolságokból is táplálkozik. „Ahogy télen a nap legközelebb a földnek színéhez, eképp az Úr is híveihöz nyomorúságuk idején van legközelebb [...] mennél nagyobb az nyavalya, annál közelebb hozzánk az Úr Istennek oltalma és segítsége.” Szentgyörgyi és Malomfalvay írásaiban szintén helyet kap a földi jó és túlvilági rossz ekvivalenciája, érdekes egyezés továbbá Theodorusnak, az érett gondolkodású ifjúnak a története, aki szinte emberfeletti bátorsággal szakítja el a „Világlioz-vonó kötelet; és a’ rövid vigaságokért” az örökkévaló örömet választja. Ez az a választás, csere vagy vásár, amit a balga, rövidlátó ember nem képes megcselekedni. A motívum feltűnően sokszor, feltűnően hasonlóan bukkan fel a vizsgált szövegekben, többször különböző aspektusból válaszol a hit kérdéseire. Malomfalvaytól az alábbi sorok kínálkoznak ebben a tekintetben megfontolásra: „az kik nagyob gyönyörűséggel hízelkednek ez világon életekben érzékenségeknek, keservesb és Súlyosb kénok várják azokat pokolbanf...] az kik e’földön ínségeket, fáidalmokat, és nyughatatlanságokat nem szenvettenek, keservesb kénokat szenvednek pokolban: a’ mint hogy azok-is, az kiknek e’ világon, erzékenségeket hizlaló nyugodalmok és gyönyörűségek nem volt, kedvesb és nagyob gyönyörűségek vagyon az más világo: pokolba 57 * 57 Medgyesi, 2003.204. p. 5« Mihálykó, 1603.90., 140. p.
