Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában

80

Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011)

szerencse olyan mint az uüeg, mely, mikor leg inkább fénlik, el törik.”«

Miért? Lehet rendezőelv, amely megmagyarázza, miért távoznak egyesek korábban, mások később a földről? Meg lehet hosszabbítani jósággal és a Gondviselésbe vetett hittel a földi pályafutást? Az elmélkedés gördülékenyen alkalmazza a bibliai szövegrészek és köznapi jelenetek egymásra vonatkoztatásának parabolikus módszerét, amiből mégsem származhat, csak egyetlen, logikailag indokolhatatlan következtetés.

Halálnak halálával — az időküszöb átlépése

„Minthogy csak egy szántóföldet sem építhetnénk így meg, hogy azon semminemű konkoly ne találtassék, ezenképpen mind az ördög hajtásai ezek kik az Istennek Anyaszentegyházában ennyi tévelygéseket és eretnekségeket hint.” A tökéletlenség a másik axiomatikus tétel, amit tudomásul kell venni. Azt, hogy miért tökéletlen, nem tudni, nem is magyarázza az elmélkedés. Már sokadszor döbben rá az olvasó, hogy a vallásos tanítónak nem magyarázat, hanem a hit megtapasztalása szükséges a - minden hátráltató körülmény ellenére - bekövetkező továbblépéshez. A szövegben ható négyes írásmagyarázat allegorikus és morális tartalmai igen hangsúlyosak, így irányítják a befogadót az esetleges kételyt elkerülő vonalon, miközben a saját életben fellelhető „konkoly” burjánzásának okát is tisztázzák. Bár a kognitív tevékenységet mindvégig kordában tartva - ily módon mégis irányított - továbbgondolkodásra ösztönöznek. „Az ió czelédes embernek nem czak Télben, hanem még Nyárban is, aratáskor is, akaratia ellen is meg kell engedie, hogy az bévetett jó mag között konkoly és egyéb ártalmas virág, perie és koro nevekedgyék.”

„Eként ez világon nincsen oly tiszta ekklézsia az mint az angyaloké, hanem az iók és gonoszok egyueledtek. [...] Emiatt nem hagyjuk el az Anyaszentegyházat, miként a szántó ember se hagyja el a földet. [...] Mint hogy az ió czelédes ember az ő szolgáinak nem engedi, hog az konkolyt kü szaggassák és kü irczák, hogy az iót az gonosznak egyetemben kü ne szaggassák, hanem az aratásnak idejére hadgyák, [...] Ezenképen az prédikátoroknak sem illik, hogy ők fegyverrel irtsák kü Anyaszentegyházunkból az hamis és csak név és szín szerint való keresztiéneket, mert különb szemek kívántainak ához hogy az embernek bűnét is által láthassa. Mivel pedig czak az Isten a szívek által látója, idő előtt ne ítéljetek.”s°

A szentenciózus, higgadt bölcsesség fent hallatott preceptori hangjához képest dörgedelmes retorikával csattannak az olvasóra Malomfalvay azonos tárgyú sorai, melyekben maga a tétel, amit a ca. két és féllapnyi terjedelemben előhozott példa alátámaszt, nem is fogalmazódik meg egymondatos, egyértelmű formában: „Hally rettenetes példát az megvetött bűnösnek itéletésről-is, és iszonyodgyál.” A történet főhőse egy 49 50

49 mihálykó, 1603. 40. p.

50 Mihálykó, 1603. 82-83. P- Az idő előtti ítélkezés helytelenségére - Szent Pálra és Krisztusra hivatkozva is - figyelmeztet a szöveg.