Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
Idő és idődenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az ... 73 „A Bibliát olyannyira betű szerint kell értelmeznünk, amint bármely fundamentalista csak elvárhatja, csakhogy a betű szerinti, tényleges jelentése képzeletbeli és költői jelentés.”23 Ennek az elképzelésnek más aspektusára a mennyország jellemzésénél térünk vissza. 1636-ban Medgyesi „A halálnak félelme ellen való vigasztalásnak” szánja az idő alábbi beosztását: „Emlékezzél meg, hogy ez a te életed csak második grádicsa valóságos életednek, mert minekutána elsőben kilenc hónapig szorongtál a te anyádnak méhében, szükségképpen kényszeríttettél onnan e te életednek második grádicsára lépni. És midőn ez élet hónapjainak is Istentől elrendeltetett száma beteljesedik, ezt is kényszeríttetel elhagyni, és a következendő világba, melynek vége nem lesz, a harmadik grádicsra lépni. Mely dicsőséges utolsó grádicsára az életnek, ez ajtó által kellett még ő magának is a Krisztusnak és minden szentjének is teelőtted átmenni.”2"» A kibontott grádics-, illetve ajtó-metafora Krisztus eszköz voltára utal, arra, hogy az ő munkálkodását kell helyesen használnia annak, aki örök életre vágyik. A „kényszeríttetel” kifejezés az ember passzivitását érzékelteti az eszkatologikus folyamatban. A nyelvhasználó grammatikai és szemantikai lépései, amelyek a figurális szövegalkotás folyamatában előre mutatnak, megfeleltethetőek a szándékolt hatásnak, az időben előrehaladva várhatóan bekövetkező eredménynek, ti. annak, hogy a befogadó az első és második grádics után az élet harmadik, utolsó fokához érjen. Ezzel persze korántsem állítjuk, hogy a figurák és alakzatok száma egy szövegkorpuszban egyenes arányosságban állna a szöveg hatékonyságával, inkább arra következtethetünk belőle, hogy Mihálykó elmélkedésének parabolikus váza oly erős retorikai építményt képez, ami a befogadót analogikus gondolkodásra ösztönzi akár más hasonló tárgyú szöveg értelmezésekor is. Mihálykó szemléletes példákat sorol (rövidítve, inkább csak utalásszerűén), melyek arra intenek, hogy a halandónak a végre kell tekinteni, nem hagyhatja, hogy a mindennapok öröme, bánata kösse le a figyelmét, mindez azonban nem hozza ki a béketűrésből a beszélőt. A szöveg tárgyilagos, természetes, érzelemmentes stílusban szól, higgadtan beszél a rendről, amelyhez - talán épp e túlzásoktól mentes nyugalom közvetíti meggyőzően - nem férhet kétség. „Minthogy az Télnek és az Nyárnak különbsége amely változásképpen lészen, míg ez világ fen áll ő magában meg változik és el múlik, minden fueknek, virágoknak földi és kerti terméseknek változásokat és el romlásokat közelb hozza. Ezenképpen minden teremtett állatok és még az emberek is romlandók, miuel hogy ez világ is igen romlandó és 23 Frye, Northrop: Az Ige hatalma. Második tanulmány a Biblia és az irodalom kapcsolatáról. Bp., 1997.12. p. =4 Medgyesi, 2003.240. p.
