Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az ... 71 prédikátor egyik fő feladata, hogy a híveket emlékeztesse erre a kiszabott időre, a jelenvaló végességére, a halálra való felkészülés fontosságára, elsajátíttassa a túlvilágra készülés gyakorlatát. Ehhez többnyire bőségesen használ retorikai eszközöket, a devóciós irodalom kifejezéskészletének kellékei mellett hasznát veszi lélektani és bölcseleti ismereteknek, és kiaknázza a köznapi tapasztalatokban rejlő lehetőségeket többnyire a puritas, perspicuitas alapelveinek szem előtt tartásával.* 16 Foucault utal a hit és a hívő ember oltalmazójaként, segítőjeként fellépő prédikátor (a vallás szolgálattevője) szerepvállalásának alakulására. Meglátása szerint a kereszténység - mivel üdvösség-vallás - feladatának tartja, hogy az egyént egyik realitásból egy másik realitásba, a halálból az életbe, az időből az örökkévalóságba vezesse.17 A gondolkodó megállapítása szerint a katolicizmus és a protestantizmus megegyezik abban, hogy az igazságra vonatkozó kötelezettségek egyik része - a könyvek, dogmák előírásai - a hit területére tartozik, a másik részük pedig a szív és a lélek igazságait érintik. Az igazsághoz csak a lélek tisztaságán át vezet az út. A lélek tisztasága pedig önismeretből adódik, és a szent szöveg megértésének elengedhetetlen feltétele. Nem csak a szövegértelmező, de a szövegalkotó helyzetét is bonyolítja az exegetikai módszerként funkcionáló tipológia, ami - Bultmann analízisét alapul véve - jövendölésként értelmezi az Ószövetség történeteit, így az ismétlődést hangsúlyozva a ciklikus időszemléletet érvényesíti. A szöveg - szándéka szerint - azonban éppen a beteljesülés tudatát igyekszik a befogadóban erősíteni, ami pedig a lineáris időmúlás alapján fogadható el.18 E két felfogást kell összebékíteni ahhoz, hogy hozzáférhetővé váljék a végtelen az értelem (a tiszta lélek által megvilágosodott értelem) számára. A parabolikus konstrukción túl működtethető az elmélkedésben a Beda Venerabilis által Órigenész és Augustinus nyomán megállapított az ideje az ültetésnek és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek és megvan az ideje a gyógyításnak.” (Pléd. 3,1-15.) 16 A szónok műveltségének szerepéről és a beszéd éldtésének helyes módjáról lásd még: Imre MIHÁLY: A retorikai műveltség szerepe Szenei Molnár Albert szótárszerzői munkásságában. In: Studia Litteraria, XXXVI. Debrecen, 1998. 50-84. p.; 54. p. 17 Foucault, Michel: Nyelv a végtelenhez. Debrecen, 2000. (továbbiakban: Foucault, 2000.) 363. p. 18 Bultmann írja a tipológiáról (1950): ,A tipológia mint hermeneutikai módszer az Újtestamentum óta az Ótestamentum olyan egyházi értelmezését jelenti, amely az abban előforduló alakokat, eseményeket vagy intézményeket a Jézus Krisztus eljövetelét követő üdvkorszak alakjainak, eseményeinek vagy intézményeinek előképeként előábrázolásaként fogja fel. (Hermeneutikai Füzetek 11, 15. old.) [...] A ciklikusságnak az idő körkörös mozgásának képzete az ókori Keletről és a görög kultúrából származik. Ám az ószövetségi próféták az idő körkörös mozgásának képzetét már igen korán az eszkhatologikus remény szolgálatába állították. A bultmanni felfogás szerint a tipológia nem más, mint a ciklikus időszemléletnek, az ismétlődés gondolatának az eszkatologizálása.” Idézi: Fabiny, 1998. 62. p.
