Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
62 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) kuruc állam egyik legfőbb tisztségét Ottlyk György, a fejedelem udvarmestere és az Udvari Gazdasági Tanács (Consilium Oeconomicum Aulicum) elnöke viselte. Hasonlóan magas gazdasági hivatalt viselt Radvánszky János gazdasági tanácsos és kincstartó. Jánoky Zsigmond szenátor egy ideig az udvari kancellári méltóságot töltötte be. Szirmay András az ítélőtábla elnöke és Kajali Pál főhadbíró a legfőbb igazságszolgáltatási szervek élén álltak. Hellenbach János Gottfried báró az alsó-magyarországi bányakamarát irányította mint „főbányagróf”. A Szenátus evangélikus tagjai között két mágnást (Petrőczy István és Zay Lőrinc bárókat), valamint négy köznemest (a már említett Jánoky Zsigmond és Kajali Pál mellett Török Istvánt és Gerhard Györgyöt) találunk, míg a Gazdasági Tanácsban (Consilium Oeconomicum) Bulyovszky Dániel és Platthy Sándor volt evangélikus. A tábornoki karból Petrőczy nevét ismételhetjük, a brigadérosok közül pedig Sréter János tüzérségi főfelügyelő, a már szintén említett Ottlyk György, továbbá a gyalogezredek élén szolgáló Czelder Orbán, Roth János György, Fodor László és Szentiványi János követte Luther Márton tanait. Rajtuk kívül is sok evangélikus nemes, polgár vagy lelkész viselt jelentősebb tisztséget, teljesített diplomáciai megbízatást vagy szolgált valamilyen katonai beosztásban a kurucok oldalán.58 59 Az evangélikusok vezetői közül azonban nemcsak Rákóczi táborában, hanem az uralkodó hűségén is találhatunk ismert neveket. Ezek legjelentősebb képviselője a már említett Okolicsányi Pál. Annak ellenére, hogy a század végén még a fiatal Rákóczi jogtanácsosa volt, a szabadságharcot elutasította. Hű maradt az uralkodóhoz, s királyi biztosként tárgyalt az angol és holland közvetítőkkel. E minőségében és általában minden lehetséges fórumon is keményen védte egyháza érdekeit. Állandóan törekedett az alsó-magyarországi evangélikus nemesség elpártoltatására, és ő állt mind a gyöngyösi gyűlés, mind a turóci „memoriale” mögött. Mivel Túróéban és a szomszéd vármegyékben nagy tekintéllyel bírt, az északnyugati megyék nemesei között sok nyílt és titkos követője volt.s9 Ezek száma 1708 őszétől jelentősen megnőtt, amikor több evangélikus nemes elpártolt, vagy hűségesküt tett a megszállt területeken, így az evangélikusok is jelen voltak az 1708-1709-es pozsonyi országgyűlésen, amelytől a vallásszabadság garantálását, a templomok megtartását, a lelkészek és tanítók választásának jogát, a gyülekezetek katolikus fennhatóság alól való felszabadítását, a politikai és gazdasági diszkrimináció megszüntetését stb. várták. Az 1708-i országgyűlésen a protestáns vallású követek konventet alakítottak, amelyben Sopron, Pozsony és Győr vármegye, illetve a területükön lévő városok követei képviselték az evangélikusokat. A konvent kilenc pontból álló emlékiratot adott be, amelyben az evangélikusok követelték: kapják vissza az elvett 58 Heckenast GUSZTÁV: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rend.: MÉSZÁROS KÁLMÁN. Bp., 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) passim. 59 Uo. 314. p.; 1980. 369-374- P-
