Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 53 az evangélikusok jogos panaszainak egyoldalú orvoslását követelték. Ez azonban nagy kárt okozott volna a szabadságharc ügyének, elsősorban bizalmatlanná tehette volna a szövetséges Franciaországot, illetve más katolikus országokat. I. Lipót szerette is volna elérni, hogy a pápa és a katolikus nagyhatalmak a magyarországi eseményeket a protestánsok vallásháborújának minősítsék. Emellett a kurucok oldalán álló katolikus mágnások és főpapok is kiléphettek volna a rendi konföderációból. így 1704 tavaszán Gyöngyösön az evangélikus követek fellépése valódi veszélyt jelentett a szabadságharc belső és külső helyzetére egyaránt.2“* Törekvéseik mögött elsősorban Okolicsányi Pál, a nagy tekintélyű Túróc megyei evangélikus jogász állt. Okolicsányi a századfordulón II. Rákóczi Ferenc jogtanácsosa volt, 1701-ben ő is bekapcsolódott titkos terveibe. Rákóczi elfogatása után Lengyelországba szökött, hazaérkezése után azonban Lipót híve lett. A szabadságharc kitörése után továbbra is kitartott az uralkodó oldalán, és érdekeit képviselte a béketárgyalásokon. Okolicsányi az uralkodó érdekeit védte akkor is, amikor Rákóczival kereste az együttműködést. Ugyanazokkal a követelésekkel a rendek néhány hónappal később, a második gyöngyösi tanácskozáson is felléptek. Végül csak Ottlyk György udvarmester, tekintélyes Trencsén megyei evangélikus nemes segítségével sikerült a fejedelemnek a veszélyt elhárítani, a követeket megnyugtatni.2s Augusztusban Rákóczi egy új rendeletet bocsátott ki, amelyben szabályozta a stoláris illetve egyéb egyházi illetékek fizetését, a temetők használatát, valamint más, az egyházi vagyonra vonatkozó ügyeket, továbbá újra szigorúan megtiltotta a templomfoglalást.* 25 26 Ezt a kérdést, illetve más vallási problémákat végül a szécsényi ország- gyűlés oldotta meg. Az első, 1705. szeptember 1-től október 2-ig ülésezett kuruc országgyűlés végzései közül a 13-17. cikkek foglalkoztak a vallásügyekkel. Az evangélikus egyház számára döntő jelentőségű volt, hogy a passzusok egyenjogúnak ismerték el a katolikus, a református és az ágostai hitvallású felekezeteket. A nyilvános, bármilyen korlátozástól, háborgatástól mentes vallásgyakorlatot az ország egész területén engedélyezték az összes rendek és a nemtelen lakosság számára az 1608-as és az 1647-es törvénycikkek értelmében. A rendkívül érzékeny kérdést, a templomok s más egyházi vagyon visszaadását igazságosan igyekezett megoldani, úgy, hogy minden helységben a többség bírjon a templomjoggal a kisebbség jogai megsértése nélkül. Az 1647-es országgyűlés óta elkobzott templomok vármegyékben és királyi városokban történő elosztása kapcsán elrendelte a békés megegyezést.27 Az evangélikus követek nagy elvárásokkal mentek Szécsénybe, végéig. Bp., 1978. 342-343- P2-t Uo. =5 Uo. 25 Fabiny Tibor: II. Rákóczi Ferenc valláspolitikája. Bp., 1973. [Kézirat.] (továbbiakban: Fabiny, 1973.) 16-17. P27 Articuli Inclytorum Regni Hungáriáé Statuu met Ordinem pro Libertate Confoederatorum in Generali Eorundem Conventu ad Oppidum Szécsény praeterito mense Septemb. Anno 1705 Indicto Conclusi. In: A Rákóczi-szabadságharc. Szerk.: R. VÁRKONYi Ágnes - Kis Domokos Dániel. Bp., 2004.127-133. p.
