Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Varga Lujza: A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar történettudományi szakirodalomban és közgondolkodásban
A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar 67 meghatározó tagjaival foglalkozott. Úgy látta, hogy a Bethlen által kiépített rendszer „a fejlett feudális centralizáció egy igen nívós, életképes példánya, amelyen már mutatkoznak az abszolutizmus bizonyos jelei [...] de még nem abszolutisztikus jellegű. Úgy hisszük: az 1613-1629-i Erdély gazdasági-társadalmi struktúrájának ismeretében ezt kell az elérhető optimumnak tekintenünk.”16 ZiMÁNYl Vera a gazdaságpolitikáját állította vizsgálatának középpontjába. Úgy látta, hogy Bethlen korában a gazdaság nem csupán a török jelenléte és az ország három részre szakadása miatt volt nehéz helyzetben, de azért is, mert ekkor kezdődött egy nemzetközi méretű munkamegosztás, ami alapvetően determinálta országunk lehetőségeit. Bethlen sikereit ennek fényében kell tehát látnunk - az ő zsenialitása kellett ahhoz, hogy Erdély felvirágoztatása mellett még a háborúit is finanszírozni tudja. Benda Kálmán a fejedelem diplomáciai szervezetét és annak működését vette vizsgálat alá.17 Bethlennek nem voltak állandó diplomáciai testületéi vagy megbízottjai, mindig másokat küldött egy-egy feladatra, állandó követséggel pedig csupán a Portán rendelkezett, ami annak ellenére, hogy a korban Konstantinápoly volt az egyik fő diplomáciai központ, mégsem bizonyult elegendőnek. Habár Bethlen megkezdte az erdélyi diplomáciai szervezet kiépítését, annak teljes kialakítására az ő 16 éve nem volt elegendő, és épp ebben az akadozó szervezetben látta Benda az egyik olyan tényezőt, amely meggátolta a fejedelem külpolitikai terveinek megvalósítását. Bitskey István Bíró Vencel és SÍK Sándor nyomdokain haladva Pázmány és Bethlen levelezésének segítségével vizsgálta a két államférfi viszonyát. Úgy látta, hogy mindketten az ország érdekeit nézték, de a mikéntet „a földrajzi tényezők eleve meghatározták: amennyire lehetetlen lett volna Erdélyben a török ellen fordulni, ugyanolyan illuzórikus lett volna a nyugati országharmadból huzamosan Bécs-ellenes politikát folytatni. A kornak ezt a dilemmáját, feloldhatatlan ellentmondását tükrözi a Bethlen-Pázmány levelezés egymásnak feszülő érvrendszere.”18 Ezek után vette elő Bethlen oly sokat emlegetett vallási türelmét, és a Káldi-Bibliához való viszonyát. Úgy látta ugyanis, hogy a fejedelem nem csupán a tolerancia jegyében támogatta a jezsuita szerzetes munkáját, de politikai okokból is, hiszen Bethlen úgy engedte el 1621-ben Káldit, hogy az Bécsben tolmácsolja békefeltételeit és követeléseit. 1623-ban ismét megismétlődött ez a jelenet. Bitskey szerint Bethlennek mind Pázmányhoz, mind Káldihoz való viszonya a fejedelem politikai rugalmasságának ékes bizonyítéka, annak, hogy 16 Trócsányi Zsolt: Bethlen Gábor hivatalszervezete. In: Századok, 1981. 4. sz. 698-702. p. 17 Benda Kálmán: Diplomáciai szervezet és diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor korában. In: Századok, 1981. 4. sz. 725-730. p. 18 Bitskey István: Pázmány, Bethlen és a Káldi-Biblia. In: Századok, 1981. 4. sz. 737-743- P-
