Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Varga Lujza: A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar történettudományi szakirodalomban és közgondolkodásban
A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar 63 ezzel a tettükkel taszították Erdélyt a török karjaiba, miközben akaratlanul is elősegítették az erdélyi központi hatalom megerősítését. Úgy látta, hogy miközben a királyi Magyarország folyamatosan hanyatlott, addig Erdély szinte észrevétlenül fejlődött és vitte tovább a magyarságot. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a Habsburgok nélkül Magyarországot elnyelte volna a Török Birodalom. Bethlen sikereinek kulcsát a politikai és katonai cselekmények pontos összehangolásában látja, abban, hogy a diplomáciát a hadsereg kiegészítésére használja, kihasznál minden adódó személyes ellentétet és az erők megosztására törekszik, az aktív védelem taktikáját alkalmazva pedig nem csupán a várakra koncentrál - azokat a csapatok mozgó védelmével kombinálja. Ehhez pedig a tervezésnél nagy képzelőerő és megfontolt végrehajtás szükséges. Nagy szerint Bethlen, akinek hatalomvágya éppúgy szerepet játszott a hadjáratok megkezdésében, mint erős elhivatottsági érzése, nagysága ellenére is saját korának embere maradt és csak „a feudális rendszer, s a kálvinista vallás keretei között élhetett tudatvilágában. Mint a feudális uralkodó osztály legalsó ranglétrájáról a legfelsőre került nemes, s a kálvinista egyház buzgó fia nem is gondolkodhatott alapvetően másképp. Amiben különbözött osztályának és egyházának átlag tagjaitól, az zseniális tehetségéből, szélesebb látóköréből, kritikai éleslátásából, gazdagabb tapasztalataiból és az elfogulatlanságra hajlamosabb természetéből adódott.”8 Ugyanakkor úgy vélte, hogy mint abszolutista uralkodó mindenkit képviselni akart bizonyos mértékig, még a parasztságot is. Mivel a jobbágyok és a hajdúk nagyrészt protestánsok voltak, szerinte Bethlen katolikus megújulás elleni fellépésének osztályharcos tartalma is volt. Alapvetően úgy festette meg a képet, mint a rekatolizálni akaró földesúr és a néhány főúr által támogatott protestáns jobbágyság küzdelmét. Bethlen értékelésekor Nagy szerint azt kell vizsgálni, hogy a háborúi megegyeztek-e az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének irányával, és hogy a fejedelem jobb alternatívát kínált-e az országnak, mint a Habsburgok. Úgy vélte, annak ellenére, hogy Bethlen éppúgy az abszolutizmust képviselte, mint a Habsburgok - ami hazánk esetében a feudális vezető osztályra való támaszkodást jelentette -, mégis Bethlen kínált jobb lehetőséget. Ennek okát azonban nem abban látta, hogy Bethlen uralkodása nemzeti jellegű lett volna, hanem abban, hogy a Habsburgok gazdaságilag előtérbe helyezték az örökös tartományokat Magyarország rovására. Alapvetően tehát Bethlen háborúit a társadalmi fejlődést segítő, igazságos háborúknak tartotta, hiszen a fejedelem emellett sok olyan intézkedést is bevezetett, amelyekkel az elnyomottakat támogatta. „Üstökös volt ő a magyar história egén, föllobbanó tűzcsóva. Vakító fénye korán lobbant el. Megvalósítatlan tervei vele együtt szálltak sírba.”9 R. Várkonyi Ágnes szerint a folyamatos és állandó Habsburg-erdélyi, illetve Habsburg-magyar rendek közti szembenállás és harcok során „vég8 Uo. 137. p. 9 Uo. 447. p.
