Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Varga Lujza: A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar történettudományi szakirodalomban és közgondolkodásban
A Bethlen Gábor kép fejlődése az 1945 utáni magyar történettudományi szakirodalomban és közgondolkodásban Varga Lujza A fejedelem-kép az ’50-es években 1945 előtt a Bethlen Gáborról kialakított képet leginkább a felekezeti hovatartozás, majd emellett a Trianon utáni sokk határozta meg. A fejedelem az erdélyiek és a protestánsok szemében követendő példa volt, aki utat mutatott, épp ezért óriási tisztelet övezte emlékét, amely az évszázadok alatt Móricz Zsigmond megfogalmazása szerint „stilizált képpé”1 formálódott. Ő volt tehát az igazi kálvinista, aki hitét és népét is védte, és aki egységes és biztonságos Erdélyt teremtett. A 20. század első felének Bethlen Gáborral kapcsolatos vitái abból adódtak, hogy főként Szekfű Gyula szembeszállt ezzel a képpel és a fejedelmet úgy ábrázolta, mint egy zseniális, de önző érdekek által vezérelt politikust, aki ahelyett, hogy egységet kovácsolt volna, támadásaival még inkább szétszakította a magyarságot. A második világháború lezárultával a király nélküli királyság végképp a múlté, és ezzel egy időben - mint oly sok más téren - Bethlen megítélésében is szemléletváltás történt. Az 1945 utáni szakirodalomban a Habsburg hatalomra úgy tekintenek, mint olyan külföldi elnyomóra, ami nemcsak a nemzetet akarta megsemmisíteni, de gazdaságilag is ki akarta szipolyozni az országot, megakadályozva közben a polgárosodást is. Az ő kiszolgálóik pedig az ellenreformációs katolikus papok és a földesurak voltak. Ennek fényében általában Bethlen is úgy jelenik meg, mint az évszázadokon átívelő és így egy tisztán látható irányba haladó, egyetlen egész folyamatként megjelenő Habsburg-ellenes harcok egyik állomása. így ír róla Mód Aladár is, aki az egész magyar történelem elmúlt 400 évét a német elnyomás elleni küzdelemnek látja, és Bethlen harcaira „csupán” ennek a nagy egésznek a részeként tekint.2 Pach Zsigmond Pál 1951-ben a pártfőiskolán tartott előadásában Bethlen szintén csupán egy mozzanat függetlenségi harcaink folyamában, akit úgy látott, mint a Mátyás halálával megtört polgári-nemzeti vonal folytatóját, aki Magyarország függetlenségéért támadott, hogy a két országrészt egyesíthesse.3 Wittman Tibor szintén a Habsburg hatalomban látja a magyarok fő ellenségét, ami még a töröknek való ellenállásban is gátolta az általa csupán gyarmatosítani kívánt Magyarországot. Úgy vélte, hogy Bocskai, Bethlen és I. Rákóczi György katonái voltak azok, akik megakadályozták, hogy a Habsburgok teljesen bekebelezzék az országot. Bethlen fő célja ugyan az ország területi egyesítése volt, de a kultúra és a gazdasági egység megte1 Móricz Zsigmond: Bethlen Gábor. In: Nyugat, 1929. 381-384. p. Vö.: Márkus Béla: Bethlen Gábor arcai. (Móricz Zsigmond: Erdély.) In: Szabolcs- Szatmár-Beregi Szemle, 2004. 465-477. p. 2 Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Bp., 1943. 3 Pach Zsigmond Pál: Függetlenségi harcaink a Habsburgok ellen a XVII. században. Bp., 1951.
