Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Petrőczi Éva: Kagylókürttel harangozni
Recenziók 95 Petrőczi Éva: Kagylókürttel harangozni. Újabb tanulmányok a puritán irodalomból. Szerk.: Horváth Csaba Péter. Budapest - Debrecen, KRE Puritanizmuskutató Intézet — Hernád Kiadó, 2011. (Nemzet, egyház, művelődés. 6.) 135 old. Lehet-e kagylókürttel harangozni, avagy lehet-e még hajdan élt puritán hitbeli eleinkről új, érdekfeszítő tanulmányokat írni? Ez a gonoszkodó kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor Petrőczi Éva immáron hatodik puritán tanulmánykötetét kézbe vettem, ami a Károli Gáspár Református Egyetemen működő kutatócsoport újabb hőstette. Örömmel tapasztaljuk, hogy ezt a mindössze kétszemélyes, de számos külsős, köztük pályakezdő ifjú kutatót mozgósítani tudó kutatócsoportot Németországban, Hollandiában vagy Angliában is számon tartják, ezért hasznos rájuk odafigyelni. Ebben segít a kötet első, tudománytörténetileg is fontos írása Vázlatos helyzetjelentés az angolszász puritán irodalom magyarországi kutatásáról címmel, mely összefoglalót ad az angolszász puritanizmus kutatásának eddigi eredményeiről. Már azért is fontos ez a munka, mert a puritanizmus nemcsak a régi magyar irodalom egyik jelentős szigete, vagy a teológiatörténet egy régen meghaladott irányzata csupán, hanem a magyar protestáns (református, evangélikus és szabadegyházi) vallásosság - nem az egyházszervezet, hanem a gyakorolt vallás -eddig (sajnos!) megíratlan történetének egyik alapköve. Itt jelenik meg a mindennapokat átszövő, megtermékenyítő hit igénye. Ezért a magyar puritánok munkásságáig kell visszamennünk akkor, ha az egyház történetét nem csupán eseménytörténetként, vagy ideológiatörténetként akarjuk feltárni, hanem mentalitástörténeti szemléletmóddal azt kezdjük vizsgálni, hogy hogyan élték meg eleink hitüket a változó korokban. Ehhez számos kiváló ötletet ad az a tizennégy tanulmány — ezek között egy angol nyelvű Milton-tanulmány -, amivel Petrőczi Éva új kötete megajándékoz miket. A kötet talányos címe a hitük miatt az Újvilágba üldözött zarándok atyák egyik nagyszerű ötletére utal. Harang híján egy megtért indiánnal fúvatták a messze hangzó kagylókürtöt az istentiszteletre hívogatóul. Az egyháztörténet akkor lesz igazán teológiai tudomány, ha az organizáció történtének feltárásán túl ellátunk az egyház lényegéig, a Krisztusban hívő emberek organikus közösségéig. Erre a munkára inspiráljon az is, hogy közöttünk is vannak „megtért indiánok”, történészek, irodalomtörténészek, filozófiatörténettel foglalkozó kutatók, akik fújják a kagylókürtöt. Oda kell rájuk figyelni, együtt kell dolgozni velük, hogy az alapok feltárásából értsük meg a valót. Petrőczi Éva tanulmánykötete a KRE Puritanizmüskutató Intézete és a Hernád Kiadó közös kiadásában jelent meg a „Nemzet, egyház, művelődés” sorozatban. Ma sincs anyagi lehetőség a tudománynak tornyot építeni, vagy nagy harangot önteni, ezért kül- és belföldi intézmények és személyek segítségével jelenhetett meg ez a munka a kagylókürtöt fújató ősök találékonyságával. A támogatók azok, akik Lakitelektől Washingtonig érdeklődnek a kutatóintézet eredményei, fáradozásai iránt, mivel ráéreznek arra, hogy tudományos önismeretünk szempontjából fontos ügyről van szó.
