Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - RECENZIÓK - Hantos-Varga Márta: Émile Perreau-Saussine: Catholicisme et démocratie
Recenziók Perreau-Saussine, Émile: Catholicisme et démocratie. Une histoire de la pensée politique. Paris, Édition du Cerf, 2011. (Collection. La nuit surveillée) 272 old. Eppur si muove! Ki ne gondolna - legalább néha - tág és szűk világának gazdasági- társadalmi-politikai-közéleti ellentmondásait szemlélve a történések drámaisága mögött rejlő alapkérdés(ek)re? Szükségszerű-e az értékek egymáshoz feszülése? Értékrendek vannak - halljuk - , de közös alap híján ez a párhuzamosság nem mindig megnyugtató. Mi tartja össze a világfalu és benne a sok tájékon hangoztatott nemzettestek házait? Századokon átívelő történelmi tapasztalat megfontolását mellőző döntéshozók is tanulhatnak a nemrég fiatalon elhunyt cambridge-i professzor, a politikai filozófiát művelő Émile Perreau-Saussine 2011 tavaszán megjelent könyve tanulságaiból. Megközelítése és kérdésfeltevése miatt a maga nemében e mű egyedülálló: a liberális demokrácia kihívására választ adni kényszerülő katolikus politikai gondolkodás történetét olvashatjuk. A CERF kiadó „La nuit surveillée” erkölcs- és politikai filozófia sorozata már a 2010-es év folyamán két munka megjelentetésével (Augusto del Noce: Gramsci avagy a „forradalom öngyilkossága”, valamint Véronique Albánéi: A világ szerete- te. Kereszténység és politika Hannah Arendt elemzésében) biztató intellektuális keresés nyomvonalát rajzolta meg. Franciaország különleges helyzete miatt Perreau-Saussine analízise a politikai határokon belüli szellemi csörték vizsgálatára összpontosul, ezzel együtt egy hatásában messzire kisugárzó minta ősjelenség leírását adja. Az ok kézenfekvő: Franciaország epicentruma és emblematikus példája a modernitás korában feltáruló társadalmi-politikai feszültségeknek. Gondolkodói által az ország 1650 és 1950 között a politikai katolicizmus irányzatainak fellegvára, az államnemzet prototípusa, a forradalom örököse, a trón és az oltár szoros szövetségének vagy radikális szétválasztásának szimbóluma. Itt születik meg egy hihetetlenül gazdag - az extremitásokat szintúgy magában foglaló - reflexió, mely a katolicizmus, a nacionalizmus, a liberalizmus és a demokrácia egymáshoz fűződő viszonyára reagál. Olykor a „haladás” és a „reakció”, a „progresszió és a hagyomány” konfrontá- lódásáról hallhattunk. A bipoláris megítélés csapdáját a szerző mégis elkerüli. Az előszó méltatása (Pierre Manent tollából) Perreau-Saussine szemléletének két maradandó érdemét emeli ki. A széles olvasottságon alapuló mű készítője a téma minden zegét-zugát ismeri. Ennél ritkább erény az eltérő nézőpontú történelmi szereplők egyedi perspektíváját láttatni kívánó és megértetni tudó írói technika. „Ilyen kiegyensúlyozott látószög elsajátítása hosszú idő és fáradságos munka eredménye, ha egyáltalán eléri valaki” - írja Manent. Örömet okozó és zavarba ejtő a könyv végéig megtartott stílus és módszer. Hasonló egy terepet pásztázó kamerához, mely hol innen, hol onnan „zummol” a kiszemelt területre, körbejárva, vissza-visszatérve, de most más szűrőkkel dolgozva hirtelen újat is kínál. Az olvasóközönség tagjának jól rendezett lexikális anyaga egyszerre súlytalannak tűnhet. Nem könnyű egyik markáns frontvonalhoz sem odarendelődni! Szembesítő és provokáló helyzet.
