Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Horváth Mihály és Lonovics József: Párhuzamok és ellentétek
Horváth Mihály és Lonovics József 39 idők távlatából azonban némileg felülbírált. A „bő olvasottságú és terjedelmes encyklopaediai ismerettömeggel biró”22 Pulszky Ferenc emigrációjellemzése meglehetősen objektív, sőt modern alapokon nyugszik, emellett remekül alkalmazható Horváth attitűdjének ábrázolására: „Minden emigráczió azt hiszi, hogy ő képviseli legtisztábban a leigázott nemzetet, hogy ő benne testesülnek meg a nemzet aspirátiói s hogy az ő szava a nemzet szava”.23 Szász Domokos Horváthtal kapcsolatban - ismét a historikus múlhatatlan érdemeit kiemelendő - a következő zárszót adta: „A nemzet, midőn a sir szélén a koporsóra hulló göröngyök tompa zaját hallja, megérti a szót, mely e sir mélyéből felé hangzik és szivébe zárva azt, hálás kegyelettel őrzi meg Horváth Mihály emlékezetét nemzedékről nemzedékre, mig a magyar nemzetnek történetírása lesz.”22 * Ezzel szemben Ipolyi Arnold az általa tartott Lonovics-emlékbeszéd végén elsősorban a törvényhozó karakterét domborította ki: „Mig e nemzet nyelvén az ország törvényt hoz; mig az hangzani fog az országházának szószékéről, és mig hangzani fog Isten szent egyházának magas ívei alatt; - és mig e nyelven a tudomány e házban beszél, — vagy a mig csak a nemzet irodalmának története szólani fog, - addig Lonovics neve is feledhetetlen lesz!”2r> Lonovics egész életében papnak tartotta magát, leginkább vidéki, sőt még inkább falusi plébános szeretett (volna) lenni. (1825 és 1829 között volt Várkony - Sajóvárkony - plébánosa.) Az Archeológiában olvashatjuk tőle a következőket: „Hogy valaki az Isten egyházában taníthasson s szentségeket szolgálhasson ki, szóval, hogy pásztori hivatalt viselhessen, nem elég, hogy pap legyen, hanem mellőzhetlenül szükséges, hogy pásztori hivatala gyakorlására felsőbb küldetéssel is bírjon.”26 * Egy 1848. szeptemberi levelében megköszönte a kinevezésével kapcsolatos gratulációt, s közben számot adott mély kötődéséről: „Nem lehetett ez előttem nem különösen kedves azon kerület’ részéről, mellynek kebelében egykor mint lelkész és esperest éltemnek legboldogabb szakát töltöttem.”2? Horváth ellenben történésznek tartotta magát, elsősorban anyagi okokból került - és részben maradt - az egyház kötelékében, a nagyobb lehetőséggel kecsegtető (fő)városba vágyott. Az emigrációban is a történetírással foglalkozott, míg Lonovics a vallásos-politikai irodalom könyvtárát gazdagította. Érdemes mindamellett megemlíteni, hogy az Archeológia - a vallásos irodalom egyik alapvető etapja - jóllehet a katolikus szokásrendszer gyűjtőhelye, ezen túlmenően azonban nem csupán liturgiái, illetve egyháztörténeti adatokban gazdag, nem egyszerűen szentbeszédek adattára, de igen sok nép22 Horváth, 1864.1.488. p. 23 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Számkivetés alatt Olaszországban. IV. köt. Bp., 1884. (továbbiakban: PULSZKY, 1884.) 180. p. Vö. A. SZABÓ MAGDA: Magyar utak, magyar sorsok a 19. századi Franciaországban. In: Irodalomtörténeti Közlemények, 2008. 5-6. sz. 533-581. p. 22 Szász, 1878.534. p. 2s Ipolyi, 1868.56. p. 26 Lonovics, 1857. III. 346. p. 27 Lonovics József levele Pók Józsefnek. Pest, 1848. szeptember 20. - OSzKKt. Föl. Hung. 1920. (= Lonovics József iratai. Lonovics életére, pályájára, a vezetése alatt álló egyházmegyék igazgatására vonatkozó iratok, 1793-1867.) II. f. 380.
