Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: A vegyes házasságok jogi szabályozásának története az Erdélyi Nagyfejedelemségben 1841 előtt
28 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) rópa nagy részében (konkrétan csak Németországot és Hollandiát említve) a házasságkötés világi fórumokra tartozik, márpedig a Birodalomban is volt illetve van példa arra, hogy a házasságkötéseket világi fórumok előtt intézik. Azon országok katolikusai pedig ugyanazon hitet vallják, mint más országokban és nem ellenkeznek a szekularizációval. A Habsburg Birodalom viszont Európa azon szöglete, ahol a katolikus egyház tisztán megmaradt, és a vallási jogok megsértése lenne, ha a házasságkötéseket továbbra is katolikus fórumok intéznék, ami a műveltebb Európa előtt a katolikus egyházra hozna gyalázatot. Ráadásul ezzel a jogtalansággal a császár a saját vallása elveivel ellentétesen cselekedne, amennyiben nem egyezik a dogmákkal, hogy idegen vallásúakat katolikus papok kopuláljanak, és nem követné az Európa művelt felének katolikus gyakorlatát. A vallási egyenlőség pedig azt követeli meg, hogy a katolikusok által beadott ellenvélemény23 ellenére a király hagyja jóvá a törvénytervezetet.^ A 94. artikulus a válásokkal foglalkozott. Mivel a vegyes házasság felbontása katolikus egyházi fórum elé tartozott, amely a házasság érvényességének, illetve felbonthatatlanságának vélelmezéséből indult ki, ez sok katolikussal vegyes házasságban élő protestáns számára nehézséget jelentett. Épp ezért javasolták a válóperek áthelyezését a világi fórumokhoz, amelyeknek rövidített eljárásjog szerint kellett volna a válópereket lefolydása az országgyűlésről és az 1838-as Diéta körülményei miatt a felekezeti vita ismét önálló fejezetté válik Erdélyben a régi rendi jelszavak hangoztatásával. 23 A katolikus érvek közül kettőt emelnek ki a protestáns nyilatkozatok: azt, hogy a katolikusok számára a házasság szentség, és ezért tartozik megkötése és felbontása a katolikus fórumra, valamint a tacita compromissio elvét. Az első ellen a protestánsok azzal élveitek, hogy a kérdés ilyetén kezelése az egyik fél hitének a másikra való rákényszerítését jelentené. A kötés esetében a protestáns fél nem sacramentumként veszi föl a házassági köteléket, és nem is adható neki így a házasság, mert abban nem hisz. A válás esetén pedig egy szerencsétlen tragédia lenne annak az eredménye, ha a felbonthatatlanságot ráerőszakolnák olyan személyre, aki nem hiszi azt. A tacitam compromissum elve a protestáns fél katolikus szertartású házasságkötésbe való hallgatólagos beleegyezését hozza fel érvül. Ám amennyiben a katolikus félnek az egyház nem engedné meg, hogy egy ilyen beleegyezést írásba adjon, nem várható el a protestánsoktól, hogy beleegyezzenek egy ilyen compromissióba, amely vallásuk egyenlőségét és jogait sérti. Országgyűlési jegyzőkönyv. 1811. 781-782. p. A katolikusok protestációja arra hivatkozik, hogy a katolikus rendek az ország vallási és politikai rendszerének organikus részét képezik, és ebből a - négy vallást és három nemzetet számláló - testületből kizárni töivény útján az egyik vallást sem lehet. A vallási dogmákat érintő kérdések polgári törvény tárgya és anyaga nem lehetnek. A vallások közötti különbségek elsimítását a Diploma Leopoldinum szellemében a fejedelemre kell bízni. E tiltakozást kérték nemcsak jegyzőkönyvbe venni, hanem a fejedelemnek is benyújtani biztosítékként a jövőre vonatkozólag. Uo. 818. p. Vö. Országgyűlési jegyzőkönyv. 1811. 906-908. p. A már említett protestáns országgyűlési előterjesztés magyarul is megfogalmazta az érvelést. A katolikusok minderre azzal válaszoltak, hogy a külföldön uralkodó állapotok közül nem lehet önkényesen kiragadni azokat, amelyek a protestáns érvelést alátámasztják, hisz van olyan ország is, ahol a világi törvények a házasságot az egyházi fórumok hatáskörébe utalják, de olyan is, ahol a katolikusokat súlyosan elnyomják.
