Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
Egy több évszázados református „ároni ház” 33 lett, és mint ilyen, a családban ő viselte a legmagasabb egyházi tisztséget. 1881-ben a debreceni alkotmányozó zsinaton az egyházmegyéje képviselőjeként vett részt, önálló indítványa, javaslata feltehetően nem hangzott el, a jegyzőkönyvekben legalábbis nem található rájuk utalás. 1884-ben került át Rabára lelkésznek, ahol mint esperes élete végéig, 1920-ig szolgált. 1908-ban felmerült a neve a püspökválasztáskor is. Korábban már mint az egyházkerület második embere püspökhelyettesként nyitotta meg az egyik egyházkerületi gyűlést.1?? Nem volt tehát teljesen légből kapott a jelölése, az egyházkerület legidősebb, talán legmegbecsültebb esperese volt ekkor. A négy jelölt közül végül nem őt választották, mindezt a családi krónika és a kortárs történész, Zoványi Jenő kétféleképpen adja elénk. A családi krónika szerint csak jelölni akarták, de ő nem fogadta el szerénységből a jelölést. Zoványi szerint ugyanakkor indult a választáson, de elenyészően kevés szavazatot kapott, mintegy alkalmatlanságát elismerendő.* 180 A korabeli sajtó azonban kissé másképp mutatja be a helyzetet. Egyrészt le kell szögezni, hogy Dávidházy mögött komoly bázis állt. A több jelölt közül csupán négyen kaptak jelentősebb mennyiségű szavazatot. Dicsőfi József 231-et, Erőss Lajos 227-et, Baltazár Dezső 187-et, Dávidházy pedig mint negyedik, de számos szavazatot nyert jelölt 116 voksot gyűjtött be.181 A két legtöbb szavazatot nyert jelölt között tartottak pótválasztást. Egy jóval később megjelent cikk tovább árnyalja a képet. Baltazár Dezső, bár 1908-ban nem nyert, de 1911-ben végül püspök lett. Beiktatásának tizedik évfordulóján Szentpéteri Kun Béla, a neves teológus írta köszöntőjében a következőket: „1908-ban már szintén igen erős tábor állott az akkor még csak 36 éves Baltazár mellett, úgy, hogy ámbár egyik ellenfelét a kormányon levők, a másikat az egyházkerületi főemberek, a harmadikat Tisza István és legbensőbb hívei támogatták, mégis csak néhány szavazaton múlott, hogy a pótválasztásra egyik jelöltül ő kerüljön.”182 A három felsorolt ellenjelölt egyike mögött Dávidházyt kell sejtenünk. Dávidházy Jánost ismerve csak az egyházkerületi főemberek támogatása az, ami valószínűnek tűnik. Politikai csatározásokban nem vett részt, de az egyházkerület vezetői szemében talán pont ezért tűnhetett megfelelő jelöltnek a belpolitikai viharok közepette. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy Zoványi véleményével ellentétben, komoly támogatói voltak Dávidházynak az 1908-as tiszántúli püspökválasztáson, annak egyik esélyese volt. A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907. 48. sz. 756. p. 180 „Az előre tudni való volt, hogy közülük [ti. a négy jelölt, Dávidházy, Erőss Lajos, Dicsőfi József és Baltazár Dezső - Sz. L.] egyedül öreg Dávidházy még akkor is mindjárt kiesett volna, ha egyebekben felér a többiek színvonaláig, mert mindenestre fiatalabb erőt kívánt csaknem az egész közhangulat.” ZOVÁNYI JENŐ: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. II. k., Debrecen, 1939. 154. p. Azt sajnos nem tudni, miért írt ilyen lekezelően róla Zoványi. 181 A tiszántúli ref. püspökválasztás. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908. 51. évf. 34. sz. 538. p. 182 Szentpéteri Kun BÉLA: Tíz esztendő: Emlékezés Baltazár Dezső első tíz évére püspökként. In: Debreczeni Protestáns Lap, 1921. május 21. 97. p.
