Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
20 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) Összegzés Szilágyi abban a szerencsés helyzetben volt, hogy családja révén az akkori értelmiségi elithez tartozhatott. Apja is peregrinált, és professzorként tevékenykedett. Ez a légkör természetesen nagy előnyt jelentett. A család anyagi helyzetéről annyit tudunk, hogy nem tartozhatott a szegényebb rétegek közé, hiszen már 1722-ben a későbbi peregrinus jelentős vagyont kínált fel eladásra. Ahogy láttuk, Szilágyi peregrinációja nem volt újszerű, egy több évszázados hagyományt folytatott. Érvényes ez mind utazására, mind pedig kint tartózkodására, amiben az az érdekes, hogy csak egyetlen, az odera- frankfurti egyetemet látogatott meg. Külföldi tanulmányútjában egyértelműen Teleki Sándor volt az első számú patrónusa, akinek kapcsolatai révén számos lehetőség nyílt meg Szilágyi előtt. A főúr már addig is számos diák utazásában játszott szerepet, így ez nála már a rutin része volt. Úgy tűnik, hogy a peregrinus már eleve azzal a szándékkal érkezett ki, hogy nem teológiai irányban képezi tovább magát, ami meg is valósult, bár ilyen tárgyakat is hallgatott. A jogtudományi képzése elsősorban a közéleti szereplésre készítette elő. Tanulmányainak szerves részét képezték a német és francia órák, ezt a tudást pályája során aztán jól tudta hasznosítani. Ezen idegen nyelvek tanulása nem volt egyedi. Például ifjú Wesselényi Halléban stúdiumai mellett a tánc-, vívás- és zeneórák látogatása mellett németül és franciául is tanult.101 Több alkalommal láthatjuk, hogy Szilágyi magas körökben forgolódott, és ezáltal tett szert udvari jártasságra, amit ágensségénél, majd később erdélyi királyi táblabíróságánál jól tudott hasznosítani. Tanárai közül az ifjabb Jablonski és Heineccius hatott rá leginkább. Élénken érdeklődött a gyakorlati dolgok iránt is (mézkészítés, lakkozás, építészet), ami nem meglepő, hiszen ezek már Nagy Pétert is foglalkoztatták. Ebben az időszakban az egyetemjáró diákságot támogató erdélyi fejedelemről már nem beszélhetünk, azonban számos adminisztratív és pénzügyi akadályt gördített az uralkodó a peregrináció elé. Az egész folyamat nem akadt meg teljesen, a külföldi támogatás továbbra is jelen volt több egyetemen, és az erdélyi főurak továbbra is támogatták a peregrinációt. A kinti támogatás nemcsak anyagi lehetőségek formájában nyilvánult meg, sok esetben fontos személyes kapcsolatok teremtésére is adódott lehetőség. Az odera-frankfurti ösztöndíj és Jablonski támogatása német földön, Magyarországról pedig Teleki tevékeny segítsége tette lehetővé ezt a kint tartózkodást. A külvilággal történő kapcsolattartás levelezés és személyes találkozások révén történt. A levelezés drága, lassú és megbízhatatlan volt. Szilágyi több alkalommal említi, hogy valószínű, több levele elkallódott. Természetesen ezen kívül kaptak híreket a külföldön tanuló diákok a hazájukból később érkezettektől, de hírforrásként szerepelhettek a kereskedők, vándorlegények és az egyéb utazók („das fahrende Volk”). A korabeli peregrinusok személyes híreik mellett előszeretettel számoltak be a különböző újdonságokról. Ez teljesen általános volt a korban. Szilágyi is sok hírt közöl patrónusával. Ezek között szerepelnek politikai, katonai hírek, természeti jelenségek, pletykák. 101 Font, 1993.513. p.
