Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
14 Egyháztörténeti Szemle XII/3 (2011) Jablonski és a gróf valószínűleg közvetlenül egymással is levelezett, de 1728. december 14-én írt levelét azzal kezdte Szilágyi, hogy Jablonskitól való elválásakor abban állapodtak meg, hogy ő tudósitja a grófot. Tehát ez úton is tartották a kapcsolatot.69 Az udvari lelkész fia, Paulus Ernestus Jablonski 1721-től teológiai professzor és egyúttal városi lelkész volt Odera-Frankfurtban. Ő maga is támogatta a peregrinust. Szilágyi ugyanis arról írt étkeztetésével kapcsolatban, hogy van valami kis nehézség a dologban, de reméli, hogy azt Jablonski fia, Paulus Ernestus frankfurti teológiaprofesszor meg tudja oldani. Bizonyára nagyon örült volna, ha a gróf ír ennek az igen kiváló ifjúnak, aki apja révén igen nagy tisztelője az erdélyi patrónusnak.?0 Szilágyinak a Jablonskiakkal való kapcsolata többrétű volt, nemcsak tanulási lehetőségről, pénzügyi segítségről szólt, hanem udvari információkról, praktikus dolgokról, hírekről - mint például az ausztriai protestánsok kiűzéséről - is tőlük tájékozódott. Szilágyi a porosz udvarban. „Diplomáciai iskola” A külföldi tapasztalatszerzésnek fontos eleme volt a különböző társadalmi körökben való jártasság. Királyi, illetve hercegi udvartartásban való forgo- lódásáról két levél is tanúskodik. Az első 1731. szeptember 1-jén kelt. Beszámolt arról, hogy a johannita rend augusztus 16-i ünnepélyén 41 lovagot avattak, és megválasztották az új nagymestert. Maga a porosz király is részt vett ezen több fejedelemmel együtt. Örömmel újságolta, hogy „szerentsém volt az ebéd felett az ő Fsge [Őfelsége] háta meget udvarlani más több Deákokkal”.^ 1732. március 24-i keltezésű a következő levél. Jelentette, hogy a hónap 16-án a lotharingiai herceg Berlinből sok főúr kíséretében Odera- Frankfurtba érkezett, ahol részt vett a porosz trónörökös eljegyzésén, nagy pompával fogadta őt mind a hadsereg, mind az egyetem. Az ott tanuló magyarok kötelességüknek tartották, hogy jövendőbeli urukat üdvözlő versekkel köszöntsék. „Generalis Uram ő Excellenciaja Gratiajabol alkalmatosságunk szolgáltatodott, még pedig asztal felett, a holott én rövid oratioval ő Fsgét tiszteltem, Nemzetünket, s magunkat ő Fsge kegyelmes Gratiajaban insinualtam, Kiis kegyelmesen acceptaltni méltoztatott, maga meg köszönte indulatunkat, sőt érdemünk felett mégis ajándékozott.” Üdvözlő versében remélte, hogy a hercegből császár lesz, aki éppen ezen a birodalombeli kőrútján próbálta megszerezni a választók támogatását.?2 Ez azért is figyelemreméltó, mivel Lotharingiai Ferenc István herceg csak 1736-ban házasodott össze Mária Teréziával, és csak jóval később, 1745- ben lett I. Ferenc néven német-római császár. Úgy látszik, hogy ezt egy igen hosszú diplomáciai előkészítés előzte meg, mely egyik mozzanatánál Szilágyi is jelen lehetett. Szilágyinak arra is kiterjedt a figyelme, hogy jelezze Telekinek, hogyha az idősebb Jablonskinak akar ajándékot küldeni, ajánlotta, hogy akkor inkább olyan dolgot válasszon, melynek nem az értéke lenne a fontos, ha- * 7 69 Peregrinuslevelek. 1980. 212. p. ?° Peregrinuslevelek. 1980. 213. p. ?' Peregrinuslevelek. 1980. 226. p. 72 Peregrinuslevelek. 1980. 230-231. p.
