Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Teofil: Egy ágensi életút kezdetei. Szilágyi sámuel peregrinációja (1728-1732)
4 Egyháztörténeti Szemle X1I/3 (2011) Tanulmányom egy nagyobb kutatás első eredményeit foglalja össze. Ebben a magyarországi reformátusok egy jelentős ügyvivőjének, Szilágyi Sámuelnek (? - 1771) tevékenységét szeretném bemutatni peregrinus éveinek végéig, aki 1733 és 1748 között látta el ezt a feladatot Bécsben. Az ágens szolgálatai után érdemei elismeréseként bárói címet kapott, és haláláig erdélyi királyi ülnök lett. Első lépésként ezeket az éveket vizsgálom meg a teljesség igénye nélkül, csak négy nagyobb témakört, a peregrinációt, Szilágyi és gróf Teleki Sándor (1679-1760) viszonyát, Szilágyi, Teleki és a két német támogatójának, Dániel Ernestus (1660-1741) és fia, Paulus Ernestus Jablonskinak (1693-1757) a kapcsolatát, valamint a peregrináció anyagi hátterét tárgyalva. Elsődleges forrásul főként Szilágyi Sámuelnek patrónusához, gróf Teleki Sándorhoz írott tizenhét levelét vesz- szük alapul.5 Sajnos, az Erdélyi Múzeum Levéltárában, melyet a kolozsvári Állami Levéltár őriz, az 59s fólió kötetre rúgó Szilágyi-anyag jelenleg nincs meg, így munkám alapja az 1980-ban egy szegedi kutatócsoport által publikált Peregrinuslevelek, 1711-1750 című forráskiadvány. A vizsgálni kívánt kérdések a következők: Milyen közegből került ki a későbbi ágens? Milyen lehetett anyagi helyzete? Hogyan történt az utazása? Hol tanult? Mit tudott ott tanulni? Milyen szempontok szerint választott tárgyakat? Milyen képességeket és készségeket tudott elsajátítani ez idő alatt? Segítették-e ezek ágensi munkáját? Milyen körökben forgolódott? Milyen gyakorlati haszna volt kint-tartózkodásának? Kitől tanult, hogyan hatott rá? Más-e a 18. századi peregrináció a korábbiakhoz képest? Milyen volt a patrónus és a patronált kapcsolata? Kik segítették külföldön? Szilágyi Sámuel és a Teleki család kapcsolatát patrónusához írt leveleinek tükrében mutatom be. A vizsgálódás során számolnunk kell azzal, hogy a kapcsolat bemutatása - tekintve, hogy Teleki Sándor válaszai ismeretlenek - egyoldalú. Szilágyinak hozzá írt levelei (egy kivételével, mely 1722- ben Nagyenyeden kelt) mind peregrinus éveiből, azaz 1728 ési732 közötti időszakból származnak, melyek az említett gyűjteményben jelentek meg.7 A levelezéssel kapcsolatban két fontos dolgot is megtudhatunk a korabeli kommunikáció mibenlétéről. Szilágyi például 1732. május 6-án azt írja, hogy március 24-i levelei lehet, hogy elkallódtak, pedig azokban rendkívül fontos dolgokról írt. Kérte, hogy ezen dolgokról írjon neki a gróf.8 Ezek szerint nem minden levél érkezett célhoz. A másik érdekes tény a kapcsolattartást illetően a levél útjának ideje. Egy-egy levél elég sok ideig, akár két-három hónapig is úton lehetett, ami elég ritka levélváltást eredméfejlődésének keretében. Cluj-Kolozsvár, 1923.; UŐ: A magyarországi protestantizmus története. Bp., 1925.; ZovÁNYl JENŐ: A magyarországi protestantizmus története. Máriabesnyő-Gödöllő, 2004. [reprint]; UŐ: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939.; ZovÁNYl, 1977.; ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyarhoni protestáns egyház története. Bp., 1907. 5 Peregrinuslevelek, 1711-1750. Külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak. Szerk.: Hoffmann Gizella. Szeged, 1980. (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 6.) (továbbiakban: Peregrinuslevelek. 1980.) 6 Transylvanian Family History database. Online: http://www.familyhistory.ro [2011. január.] 7 Peregrinuslevelek. 1980. 209-241. p. 8 Peregrinuslevelek. 1980. 233., 239. p.
